Rájnis József: Faludi Ferenchez
Egy híres poétához
Bátor csudájok vagy magyar poétáknak,
És boldog az, kit megdicsér kegyes tollad,
S büdös annak híre, kit gyaláz kemény tollad,
Mégis csak ímmel-ámmal emleget téged,
S költött neveknek mondja Faludit s Darellt
Ama szapora szavú, kevés-szavú Péter*,
Kit tő-helyekkel űznek a szelíd múzsák;
S nem fél? De nincs is, nincs bizony miért félne:
Mert noha csudájok vagy magyar poétáknak,
Ámbár akarnád, nincsen oly tehetséged,
Hogy magadat, amint illenék, dicsérhetnéd,
Vagy pedig, hogy, amint illenék, gyalázhatnád
Ama szapora szavú, kevés-szavú Pétert,
Kit tő-helyekkel űznek a szelíd múzsák.
* Bod Péter a Magyar Athenásban