Vitkovics Mihály: Verseghy Ferenchez

Szívemhez szeretet kötötte földim,
Hazánk jó fia, Verseghym, nagy érzés,
Vidulás, sok öröm tetézi mellem,
Mohón várt neved-ünnepén s e gyenge
Verslángom, noha már aludni indult
A csúf pörtudományba: hirtelen fel-
Fellobbanni; lekapám csekély kobozkám,
S megtört érzeletimbe: jó időket,
Egészséget, erőt sok áldomással
Kívántam dalolás között fejedre,
S hevültömbe dicsérni kezdtelek. De
Legottan, valamint tavaszkor a fák
Lengéded suhogása, oly édes
Szózat nyájasan ért fülembe, s így szólt;
„Ne fáraszd magadat kicsiny poéta.
Híres Verseghyt, akiben Pegaz lelt
Fő kedvet, ki gyalázta eddig?” – Erre
Ijedtség s öröm elfogott, s letettem
Éreted dalra fakadt csekély kobozkám, –
Én, meghitted, ama kicsiny poéta.