Mátyás király természetéről

– Galeotto Marzio nyomán –

Mátyás királynak csodálatos természete volt.
Mert az bizony csodálatos, hogy a király ágyúdörgés mellett a táborban nyugodtan álomba merült, otthon pedig a legnagyobb kényelemben is lekerülte az álom, ha a kamarások suttogtak, vagy halkan beszélgettek.
Amikor Szabács várát ostromolta és bevette, hajítógépekből szórt kövekkel törette a falat, a föld rengett és zajlott, a király pedig elaludt, de a legcsekélyebb suttogásra felébredt. Így tehát a suttogás felriasztotta azt, akit a harcolók zaja és az ágyúdörgés elaltatott. Ne tulajdonítsa ezt senki a király gyanakvásának vagy óvatosságának, mert hiszen mindenütt ilyen volt a természete, háborúban és békében egyaránt.
Egyszer a királynak fülébe jutott, hogy a szolgák közül néhányan mérget kevertek számára – ez a hír eleinte valószínűnek is látszott.
A király azonban így szólt:
- Aki igazságosan és törvény szerint uralkodik, annak nem kell félnie, hogy környezte megmérgezi vagy leszúrja. Különben is, ami valószínű, az még nem bizonyos.
Ilyen szavakkal tette nevetségessé a besúgókat, mert arcukon és viselkedésükön észrevette, hogy csak áskálódnak a szolgák ellen.
Mátyás király szívesen hallgatta azokat a történeteket, amelyek királyok tetteiről szóltak, és mindig okos megjegyzéseket fűzött hozzájuk.
Egyszer az egyik udvari ember, aki mindig érdekes történeteket szokott elbeszélni, a következő históriát adta elő.
Alfonzo nápolyi király, aki egy időben Tiburban lakott, gyakran rendezett fényűző lakomát. Kitűnő főszakácsot tartott, aki a közeli római piacon vásárolta az élelmiszereket.
Történt egyszer, hogy egy halászmester egy hatalmas, pettyegetett angolnát vitt eladni. Az egész piacon nem volt több angolna, ezért a halászmester vérszemet kapott, és azt mondta:
- Annak adom, aki többet fizet érte.
A pápa főszakácsa mindjárt lecsapott rá, és azt mondta:
- Három arany!
De Alfonzo király főszakácsa se hagyta magát:
- Hat arany!
A pápa főszakácsa nem adta meg magát:
- Tíz arany!
- Húsz arany!
De már ekkor a halászmester is közbeszólt:
- Harminc arany az ára!
Erre a pápa főszakácsa lehallgatott, a királyé pedig leolvasta a harminc aranyat, és a halat nagy büszkén elvitte.
Amikor Tiburba érkezett, mindjárt eldicsekedett a királynak a vásárlással. Elmondta, hogy a pápa főszakácsának az orra elől elcsípte az egyetlen angolnát.
Alfonzo királynak nagyon tetszett ez a költséges tréfa, megdicsérte a főszakácsot, sőt még meg is ajándékozta.
Amikor az udvari ember a történetet befejezte, mindenki Mátyás királyra nézett. Vajon mit szól ehhez? Tetszik-e neki ez a tréfa?
Mátyás pedig így szólt:
- A pompát és a bőkezűséget soha senki sem kárhoztatta, hanem azért ha az én főszakácsom ilyen módon akarta volna nekem mutogatni a bőkezűségét, csak abban az esetben dicsértem volna meg, ha a megvásárolt angolnát a pápának ajándékozza. Ugyanis ezáltal minden okos ember belátná, hogy az ő ura sem a pénzt, sem a torkosságot nem becsüli sokra. Ilyen módon belátná, hogy az angolnát nem fösvénységből hagyta ott, és nem is torkosságból vásárolta meg. Tehát a főszakács csak akkor érdemelt volna dicséretet, ha így cselekszik.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf