Fábián Lajos: Március 15-ikére

Hatvanhárom évnek ragyogó hajnala,
Hatvanhárom évnek március idusa.
Március 15, de gyönyörű nap vagy,
Örömmel töltöd be szívét a magyarnak.
Virággal adózik minden érző kebel,
Aki rokonszenvez drága nemzetünkkel!
Jertek kertésztársak, virágot hozzatok,
Petőfi Sándornak ti is hódoljatok.
Koszorús nagy költőnk megmozdul sírjában,
Virágkoszorúkkal a kertész mind itt van,
De ha nem lehetünk melletted e napon,
Én, és kartársaim érted imádkozunk.
Úttörője voltál a szent szabadságnak,
Élteddel áldoztál szegény bús hazánknak.
Magyar kertésztársak velem érezzetek,
Március idusán virágot hintsetek.
S kegyelet jeléül rebegjünk egy imát:
Óvja meg az Isten sok bajtól a hazát.
Mert a hű magyarnak az legyen jelszava:
Éljen, éljen soká, éljen a szent haza!
A szent szabadságnak egypár szál virágát
Nyújtom én is; áldja az ég soká e szép hazát.

1911. március 15.

A kertészeti szaklapok profiljuknál fogva általában nem közölnek verseket, és ez bő száz évvel ezelőtt is így volt.
A ritka kivételek egyike „A Kert” című lapban jelent meg 1911 márciusának idusán,
Fábián Lajos műkertész szépirodalmi próbálkozásának sikerült megenyhítenie
Mauthner  Ödön /1848-1934/  főszerkesztő és lapkiadó szigorát. V. F.