Fonay Tibor: Egry József Badacsonyban

1916. A hónap, nap nem ismeretes, de az év írásosan is bizonyított: Egry első találkozása Badacsonnyal. Lakóhelye, az egykori Neptun szálló (a mai Óra- és Ékszeripari Üdülő helyén), majd a Hableány étterem elődje. Mindkettő hadikórház. A közlegényként szolgáló fiatal festő itt ismerkedett meg Pauler Juliskával, aki önkéntes ápolónő volt. Az ismeretségből házasság lesz – és életre szóló kapcsolat a Balatonnal, Badacsonnyal. De Egry már előbb hitet tett Badacsony mellett: „…nagyon megszerettem…” írja Korcsek Jánosnak 1916-ban. 1918-tól 1938-ig az Egry házaspár – ahogy a feleség egyik följegyzéséből tudjuk: „megszakításokkal” – fenn a hegyoldalban, a présházban lakik, melynek felső részét később műteremmé alakíttatják. Szívesen élnek itt. Szívesebben, mint a Pauler család keszthelyi házában vagy később pesti lakásukban. Badacsony: az más. Itt otthon vannak. 1933-ban testévre, Ákos halálakor Egryné Budapestről írja: „…mennék már haza…” És ez a haza: Badacsony.

    1938-ban eladják a felső házat, az árából kezdik építeni a lentit. Három bizonytalan év következik. Hihetően – bizonyítása napjaink feladata – ez az időszak, amikor Fonyódon is laktak. Új házukba, a vasútállomás szomszédságában – ma Egry sétány 12. –, 1941-ben költöznek be. Itt tölti Egry alkotó élete utolsó évtizedét.

    De micsoda esztendőkkel kezdődik ez az évtized! Egry ekkor már évek óta fokozódó elszigeteltségben dolgozott, amelyen legfeljebb barátai, néhány régi gyűjtője figyelme tört át. 1936-os gyűjteményes kiállítása után 1939-ben állított ki egy kisebb kollekciót az Ernst Múzeumban; önálló kiállítása életében nem volt több. Még 1936-ban így írt Maryn Ferencnek Párizsba: „…én talán több joggal kesereghetnék. Végre is egy életet kell átnyomorognom, még ha már nem is éhezek. Azonban olyan lelki nyomás jut állandóan részemre az itthoni létfenntartás körüliekkel kapcsolatban, hogy rosszabb a múlt éhezésemnél.”

    A háború megpróbáltatásait és Egryék személyes gondjait csak az alkotás öröme enyhíti, az alkotás láza zsongítja. Olyan alkotások születtek ekkor, mint az 1943–44-ben festett Aranykapu vagy a ma még jobbára magángyűjteményekben lappangó szobrok, melyeket a piktor Medgyessy hatására s inspirálására alkotott. „Idegességemben újból a fafaragáshoz menekülök. Ez az egyedüli, ami ezekben a szörnyű napokban leköt és nyugtat némileg” – jegyzi naplójába Egry 1944 májusában. „Lankadatlan érdeklődéssel, de egyre nagyobb erőfeszítéssel, egyre kihagyóbb, zihálóbb ritmussal munkálkodott…” – írja ezekről az évekről Keresztury Dezső.

    1944-től Egryék megszakítás nélkül badacsonyi házukban laknak. Pesti lakásukból kibombázták őket, odaveszett mindenük: bútor, festmény, berendezés. Badacsonyban szerényen, visszahúzódva élnek. Társasági életet alig. Egryné – a fiatalok már évek óta Nennének szólítják – 1944-ből keltezett naplófeljegyzéséből tudjuk, kik a barátok – de tudjuk az ellenkezőjét is, bár az utóbbiak nevét a napló csak kezdőbetűvel jelzi. Beszédesek mégis a kurta megjegyzések, mint ahogy beszédes az a levelezőlap is, amelyet az 1944 februárjában elhunyt Dési Huber István özvegye írt Budapestről (IX. Ipar utca 11.) Egry Józsefnének 1944. október 14-én: „Kedves Juliskám, megint jó régen hallottam hírt felőletek. Remélem, jól vagytok e nehéz napokban is. Vajon készültök-e fel Pestre, vagy ott maradtok csendes elvonultságban? Ez utóbbi lenne a helyesebb. Mindenesetre, ezekben a sorsdöntő órákban is kérlek, ne felejtsd el azt a két kis csomagot, Pistám hátrahagyott levelezését, és mentsd meg számomra mindazzal együtt, ami Néktek kedves. Nagyon hálás vagyok ezért a gondosságért. Bizonyára sokat imádkozol most, és reméljük, meg is hallgat a jó Isten. Mester, dolgozik-e? Csodálatosan szép őszünk van, képzelem, milyen gyönyörű lehet most a Balaton. Jó egészséget és minden egyéb jót kíván és szeretettel köszönt, Mesternek meleg üdvözlettel Stefi.”

    A villa – úgy tetszik sziget a háború dúlásában. Egry saját tervei alapján, az építész barát, Folly Róbert kivitelezteti. A második emeleti műterem nagy ablakszemével a szigligeti oldalra néz, a balkonos kijáró Fonyódra nyílik. Itt dolgozik a mester. Itt sem nyugodtan. A hercegség által ültetett ház előtti gesztenyesor feltartóztathatatlanul az ablak elé tolakszik, zavarja a kilátást. És a gondok is egyre nagyobbak. Az anyagiak is. „Ma úgy hajóztam át Fonyódra, hogy talán sikerül egy kis vajat, cigarettát szereznem. Sajnos, nem sikerült. Vigasztalt, hogy nagyon szép naplementét kaptam kárpótlásul. Fonyód-Badacsony közt 943. X. 5.” – írja egy vázlatlapja tetejébe a rajz fölé. A vázlaton két jelenet is a hajóról. Arc és táj.

    Még néha fölmegy Pestre. De mind ritkábban. Miért is menne? – „…ijesztő a drágaság. Az üzletek többen vannak csukva, mint nyitva. Nincs anyag, áru… Az élelmi jegyekből kifogytam, úgy, hogy az ösmerősök segítenek ki, vagy a pincérek” – közli egyik 1944. februári levelében.

    Aztán végképp Badacsony. Naplójában ez év júniusából még egy feljegyzés: „…nékem élnem kell…” A következő bejegyzés már 1949-ből való.

    Elismertetése 1945 után nem késik; 1945-ben „állami aranyérmet” kap, 1947-ben a Szabadság érdeméremmel tüntetik ki, a Kossuth-díjat 1948-ban, alapítása évében kapja meg. Mindez azonban bármennyire jólesik, nem teheti jóvá a korábbi szenvedéseket.

    1949 októberében még hajóra száll, „Fonyódra megyek – írja –, az idő gyönyörű. A hajó tömve utasokkal. A parton Kelemen horgászik. A ködben csodálatosan bontakozik ki az egész vidék, kisörsi hegyek, Fonyód…”

    Az utolsó beírás a naplóban 1951. május 21-én kelt: „Hetek óta nem jól vagyok egészségileg. Gyenge, letört vagyok. Orvosságokkal élek. Álmatlanok az éjszakáim és szenvedek…”

    Még az írásos feljegyzés áll rendelkezésünkre, egy félbeszakított irkalapon. Az egyik oldalán két kis vázlat, jelkép is lehetne mindkettő. Az egyik alak mankóra támaszkodik, a másik áldást oszt az eléje hajló fiatalnak. Rajt feljegyzésként pár kedves név, és lent a bal sarokban dátum: 1951. június. Feltehetően ez Egry utolsó rajza. Az irkalap másik oldalán hevenyészett írás… „…Alig tudok mozogni. Most kint fekszem a ház előtt. Az a baj, hogy orvosokhoz is nehezen lehet itt hozzájutni, meg bizonyos orvosságokhoz is. Már arra gondoltam, talán valamely tüdőszanatóriumba kellene bejutnom, valami kedvezménnyel. Persze legjobb volna, ha mind e kettő nélkül is rendbe jöhetnék. Baráth dr.-nő kórházát ajánlják. Meg kellene valahol próbálnom.”

    De erre már ne merül sor. Gyászjelentés tudósít 1951. június 19-ről.

    Kezdetét veszi Egry badacsonyi életének második szakasza.

    Az 1945 utáni elismerés ellenére utolsó éveiben ismét megfeledkeztek róla, és a csend a halál utáni években tovább tart. Nem tudni, mi fájóbb híveinek: és a csend a halál utáni években tovább tart. Nem tudni, mi fájóbb híveinek: fizikai megsemmisülése-e vagy az elfeledtetés. Évekig alig lehet róla beszélni. Nem értik, vagy nem akarják érteni. De maradnak mellette barátok, műértők s megértők, akik harcolnak szellemi igazságért. 1958-ban – Derkovits Gyulával és Csontváryval – már Egry képviseli XX. századi piktúránkat a brüsszeli világkiállításon.

    1961-ben a Hazafias Népfront vesz szárnya alá egy – főleg pedagógusokból álló – lelkes csoportot, mindmegannyi Egry-barátot: ők alakítják meg az Egry Emlékbizottságot. A tevékeny bizottság kiállításokat szervez (az országosaknál jóval előbb), lappangó műveket kutat fel, és szilárdan elhatározza, hogy a mester utolsó lakhelyét múzeummá alakíttatja, sírját pedig méltó emlékkel jelölteti meg.

    Azóta az Emlékbizottság szinte minden szép célkitűzése valóra vált. A múzeum megnyitásával (1973) egy időben – történelmi hivatását teljesítve – át is adta helyét az Egry Barátok Körének. A Körnek – megalakulása után alig egy évvel – több száz tagja volt; munkájuk nyomán sikerült felkutatni és megszerezni a badacsonyi múzeum egykori hiányzó bútordarabjait; Svédországból a néhai Egry-gyűjtő Márton Ödön özvegye négy Egry-levelet bocsátott a Kör s általa az Emlékmúzeum rendelkezésére.

    A badacsonytomaji temető, ahová Egryt temették, a badacsonyi hegy oldalában van, közvetlenül a falu felett. A sírok a vízre néznek. Az 1962-ben felavatott síremlék reliefje Egry egyik legszebb önarcképét – s Fodor András versét formázza. A művész legmeghittebb barátja, Borsos Miklós véste – méghozzá bazaltba. Bazaltfaragásra csak a legbátrabbak vállalkoznak. Egryhez s a helyhez azonban ez a kemény badacsonyi kő illik. A relief körül harminc mázsa bazalt súlyosodik. Csak a zárkő a tetőn több mint három mázsa, és majdnem ennyi maga a relief is. A köveket értő bányászkezek válogatták, faragták – ingyen –, hogy kerete legyen a reliefnek: a művészbarát ajándékának.

    A felírás csak az elhunyt – és 1957 óta mellette nyugvó felesége – nevét, születési és halálozási évét közli. Ez a szűkszavúság méltó a művészhez, aki meggyőződéseként vallotta: „Festő csak akkor beszéljen, ha a képe semmit se tud mondani. De akkor is jobb, ha hallgat.”

1974                

   

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf