Gombos Gyula: Kodolányi János

Kodolányi JánosA gép, a polgárosodás, a városiasodás, a közlekedés robogása, az emberiség apró idillikus kultúr medencéit kiszikkasztja és betömi. És ez nemcsak Európára, vagy a földkerekségére áll, de külön-külön országokon és népeken belől is. Azelőtt a táj és a beléje zárt élet állóvize a mélyben egy sajátos, különvaló világot érlelt ki, az emberi arcokra közös testvéri vonásokat írt s a lélekben közös zengést rejtett. A magyar glóbusznak is van több ilyen kis medencéje: a Dunántúl, a Duna-Tisza köze, a Tiszántúl az erdélyi hegyek lábáig és Erdély. Az új kor zúgása és veszett áramlása ezeket pusztítja és el is fogja pusztítani. Az embert felkapja és viszi, mint a szél a levelet. A városokba, e nagy hodály fogadókba vágja be őket, vagy más idegen tájakon ejti le. Különvaló, ősi arcokat egymásba olt, a lélek beszédét zagyvává keveri.

    E nagy forgatag talán egyszer lecsendesedik és új, a réginél nagyobb karimájú, kultúrkörök ülepednek ki belőle. Lehet. Egy bizonyos, a régiek pusztulóban vannak. És az elmúlás szorongása így vet fel egy-egy szép tele összegezőt, elsiratót. E nemzedék tagjainak egyéb rokonvonása mellett ez is egyik jellegzetessége. Tamási így menti a székelyeket, Veres Péter így képviseli a tiszántúli ember józan, dísztelen lelkét és így hozza Kodolányi János batyujában az Ormánságot. Azelőtt is adtak már e tájak költőket, írókat, művészeket, akik e tájak jellegzetes kedélyét, ízeit magukkal hozták, de nem ilyen halálelőtti érettségben, az elmúlás fájdalmától tudatosítva.

    Így lett Kodolányi ügye, lelke, menekülése az Ormánság. Kodolányi, amikor a múltba száll le, akkor is az Ormánságba megy, csak más úton. Beléje kétféleképpen költözött ez a táj. A lelkébe a puha dunántúli dombok verőfénye valami lágy, zümmögő poézis; és a fejébe a vég félelme, a szorongattatás. Egyik a hangszer, a másik a probléma.

    A táj édessége, szelíd derűje, dongása, ez magától húzódott és gyűlt meg benne, mint érő gyümölcsben a napfény. Ez Kodolányi író voltának az alaprétege. Ez többé-kevésbé a táj régebbi költőiben és íróiban is megvolt, ez magától bomlik ki a táj fiaiban. Kodolányi ezzel nem elégszik meg. Ő mint egy emberi noébárka tudatosan szedeget, rakosgat magába mindent a tájból: a nyelvét, kis hétköznapjait, ünnepeit, pihenését, munkáját, szokásait, viseletét, nagy tévelygéseit, magapusztítását és szép gyengeségeit. Ezt mind tudatosan gyűjtögette műveibe. A táj élete, belső törvényei és veszélyei adják írói problémáit. Ez a második rétege íróságának.

    Őt a naturalizmus és Móricz Zsigmond folytatójának szokták mondani. Együgyű dolog az ilyen anyakönyvezés. A századvég naturalizmusa öncél volt, sokszor rikító szertelenkedés, hatáskeresés. Kodolányinál csak eszköz: ez adja a legnagyobb lehetőséget, hogy a táj és az élet egész teljességét a bárkájába szedegesse. A naturalisták világa mindig kisboltú. Kodolányinak nagy, kizengő távlatai vannak. Világnézete, hitvallása spirituális.

    S ugyanígy alakjainak a nyelve, ez a nehéz, sűrű, szokatlan fordulatú nyelv, tele sok ritka tájszóval, néha vaskos kifejezéssel. Ez a nyelv a tudatosan ábrázoló író egyik szerszáma. Van Kodolányinak egy másik nyelve is. Ez annál egyszerűbb. Lágy, meleg, zsongó, de széles medrű nyelv. Ez a lélek nyelve. Ez hordozza hátán nagy, lassú vonulású regényeit. Regényei nem szerkesztődnek; nagy, széles részei, fejezetei úgy vetődnek egymás mellé, mint a domboldalak sárga, barna, zöld táblái.

    Sokan mondták már, hogy azok természetében, akiket az írás, a művészet elkapott, van valami női. Ez Kodolányinál különösen igaznak látszik. Sokszor azt gondolja az ember, íróságának, kényének ez a kulcsa. Nyelvében meleg, puha fuvallat száll – ezt is annak érzi. Íróságának legmélyebb, legeredendőbb adottsága, ahonnan műveinek legidillikusabb s nekem a legkedvesebb részei fakadnak, az a szelíd, gyöngéd, zümmögő, lágyan aranyozó poézis, – ez is az. És legjobb drámáiban a Földindulásban és a Végrendeletben, mikor egy-egy döntő jelenetben felszítódnak az indulatok, ugyanezt érezi, csak a másik végletben, nem lágyságot és melegséget, hanem karmokat és sivítást; és ez nem az alakokban van, hanem a légkörben; valami kivetkőző nőiség ez, démoni és hisztérikus. Ezért van oly sok nyomasztó és félelmes ezekben a drámákban.

    Kodolányi íróságának első nagy korszaka kétségtelenül lezárult. Az Ormánságot embereivel és problémáival együtt véglegesen őrzi a Földindulás; lágyabb, poétikusabb énjét és eszményeit a XIII. század trilógiája.

    Mi lesz hát ezután? Kodolányiban a legutóbbi esztendőkben egy új gyújtópont kezd kialakulni és felerősödni: valami magyar politikum. Külső jeleit ennek mostanában írt cikkei mutatják, s itt-ott elvállat és teljes testet kiszolgáltató szerepei. Azt mondják, egy nagy Szent István regényen dolgozik – ez is ez új gyújtópontba köt. Mert nem vitás, hogy egy ma megírt Szent István-regénynek mi lehet az alapproblémája.

    A nemzedék feladatai közt Kodolányira vár még az új magyar társadalmi regény megírása. Se Móricz, se Tamási másféle tehetségük és természetük miatt, erre nemigen vállalkozhatnak. Kodolányiban megvan a tapasztaltok nagy hordaléka, s megvan hozzá a tiszta látás is, s meg az írói erő, ami a világból és az életből egyszerre nagy tömböket tud kiemelni. Az új gyújtópont biztos szemmértéket ád az egész magyar világ megítélésére; s ez Kodolányinál az új anyag s az író első találkozása lenne. Nagy művek legtöbbször ilyen első találkozásból szoktak kicsattanni. Mennél megjártabb, a maga kezével megmunkáltabb anyagban dolgozik az író, annál lomhábban, fáradtabban és fénytelenebbül jár a tolla. De ha új anyagot szívhat tolla alá, egyszerre kigyúl és új lobot vet az írás. Talán ezért is keresni kéne Kodolányinak ezt a találkozást. Itt várnók legszívesebben az új, továbblépő Kodolányit.  

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf