Bartha Gusztáv: Kőrösi Csoma Sándor

Tibetben a léptek súlyától meggörnyedt hegyek
dacos ormai már csak a végtelent óvták.
    Lábaink mérik le a végtelen utat;
    sem a hangsebesség, sem a fénysebesség, sem az idő
    nem az az eszköz, amivel a végtelen legyőzhető.
Hát maradnak lépteink, és a dacos ormok
árnyékában pihegő tüdőre feszülő testek
leszünk, míg csontjaink kővé merednek.
    Lépünk, lépünk, lépünk, hogy újra lépjünk,
    míg kopog a hajlotthátú cipő, meztelen
    tarkónkon a jövő, hát kell, hogy odaérjünk.
Mert Tibetben a léptek súlyától meggörnyedt hegyek
dacos ormai már csak a végtelent óvták.