Harsányi Lajos: Ovidius visszajött Rómába
Oh Város, nézd a sápadt Száműzöttet,
Ki hozzád visszajött!
Kietlen Tomi, vad Fekete-tenger
Eltűnt a köd mögött.
Fogadd, oh Város, összetört fiad,
Ki nem ítél, nem vádol.
Sokat tanult a barbár messzeségben
A hallgatag magánytól.
Az élet jó, de a halál se rossz már.
A fenség hallgatag.
Jajt karmolnak a nyugtalan szívekbe
A nagy griffmadarak.
Nem kéri vissza költőd semmijét már,
Még Júlia sem kell neki.
Díszkertjeid, márványaid között csak
A békességet keresi.
De fórumodon bábeli zűr harsog,
Napod zuhan. Vörös a táj
S e fáradt szív e barbár révületben
Egy titkos új istenre fáj.