Kassák Lajos: Utazás a Felvidéken

Vonat röpít a tájon át, a réten át s a vízen át
még nem jártam erre soha s minden ismerős.
Ki átaludtam pár századot, most ámulok ijedten,
íme a nyáj a réten s a tó a kert alatt.
Óh, gyermekkoromnak földje, varázslatos világ, ahol
éltem és összekuszáltam egész életem.

Milyen messziről emlékszem rátok, derék, jó cimborák,
drága fiúk s még drágább leánykák, akiket
szerettem s fájó, kis szívemen topogtatok kevélyen.
Míg vonatom fekete zászlaját lengetem
rátok gondolok, akik elváltatok tőlem s viharban
s tán épp e füvek burjánzanak fölöttetek.

Ha tudnátok, hol jártam és mivé lettem azóta
százszor útra keltem, soha meg nem érkeztem
s ha felépítettem magam, kegyetlenül leromboltak.
Óh, kedveseim, ha vigyáztatok volna rám
nem kellene, hogy sírjatok értem s én nem énekelnék
szerencsétlen óráimban, mint a bolondok.

Költő vagyok, végtelen szomorúsággal a szívemben,
csavargó, aki nem tér meg övéihez soha
de hiába ül vasútra és hunyja be szemét, látja
a nyájat a mezőn s a tavat a kert alatt.
Óh, gyermekkorom földje, felejthetetlen világ, ahol
éltem és összekuszáltam egész életem.

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf