Koroda Pál: Adonízia

Karvezető

Bíborhabokból kelt elő a rózsás
Afrodité, bíborhaboknál
Daloljuk el szerelmi bánatát,
Gyászoljunk, amért szép Adonisz
Hádeszbe száll, hol Perzefóne
S nem rózsás Afrodité várja őt.

Első félkar

Az istennő, a rózsás Afrodite
Adoniszát, az ifjat, szűzieset
Hogy költögette!
Fehér keblével, az ambróziással
Szilaj vágyaktól reszketőn reá dőlt,
De szíve nem vert!
Hangján, ezüstös, csengő, tiszta hangján
Az üdvösségre hívogatta esdőn;
S ő nem felelt rá!

Olimp napjából, fölséges szeméből
Reája égő könnyek áradoztak;
S hideg maradt ő!
Haját, a selymeset, az aranyosat
Szilaj kínjában szétzilálta, tépte;
Ó jaj, hiába!
Belé akarta a lelkét lehelni;
De halva volt!

Második félkar

Ha már a magas isteneknek
A fájdalomból ennyi rész jut:
Szegény halandók, mi hová legyünk?
Világnak rendje: örökös harc,
Világnak rendje: örökös kín.
Világnak rendje: elmúlás, halál.
A legfrissebb lomb is lesárgul,
Legbüszkébb rózsa is lehervad,
Legboldogabb szív is porrá leszen.

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf