Indali Gyula: Könnytől ázik…

Könnytől ázik, sűrű könnytől az orcám.
Nincs tenéked igaz szíved énhozzám.
Csak hitegetsz, csalogatsz a reménnyel,
Játszol velem, mint a szél a levéllel.

Maros vize csöndesen foly előre,
Hej, csak ne is ittam volna belőle!
Maros vize úgy csalogat engemet,
A rózsámtól búcsút venni nem lehet.