Kozma Andor költő, író, műfordító

Kozma Andor 1897 23Egy régi dunántúli református nemesi család sarja Levelédi Kozma Andor. A családi feljegyzések szerint a család a mohácsi vész előtt Erdélyből került Pápára, illetőleg Levelédre. Kozma Andort elsősorban konzervatív- liberális -népies  költőként és könnyed hangú városi íróként  tartották számon, ám tevékenysége ezer szállal kapcsolódott a XIX. század vége- XX. század eleje magyar művelődéstörténethez. Volt publicista, tárcaíró, verses krónikák szerzője, írt gyermekkönyveket, útirajzokat. Kozma Andor nem feledhető az 1948-as elhallgattatás ellenére, akit
akkor a kommunista önkény – nacionalizmus és dzsentri szemlélet ürügyén – tilalmi listára tett. Munkássága törlésre ítéltetett, mert a két háború között iskolai tananyag volt, az 1848–49-es szabadságharcnak allegorikus formában emléket állító „A karthágói harangok”-at [ http://www.szozat.org/index.php/lira/tartalom/1189-kozma-andor-a-karthagoi-harangok ]kötelező memoriterként tanulták a diákok. Beöthy Zsolt így látta: Kozma és költőtársai, mint Sajó Sándor, Szabolcska Mihály vagy Vargha Gyula „a nemzeti érzéstől való áthatottság irányozza mindenkor a magyarságnak egész külső és belső életét”, s ez „nyilatkozik szellemi életének is egész folyamában és minden ágában: költészetében, tudományában, művészetében”. Az irodalomtörténet az Arany János-i hagyományokat folytató népnemzeti iskola utolsó képviselői közé sorolja, de markáns egyéni hangja, nemzeti és felekezeti korlátokon felülemelkedő világszemlélete, ragyogó humora, a kiszolgáltatott néprétegekkel való szolidaritása, szociális érzékenysége megkülönbözteti őt kortársaitól, semmilyen skatulyába sem illeszthető be. Ugyancsak irodalmár bátyja a huszártiszt Bárd Miklós, [Leveldi Kozma Ferenc honvédtábornok], akit társadalomszemléletében egy világ választ el öccsétől. Andor művei, melyekben Kosztolányi szerint „romlatlan magyar nyelvünk kánona van megőrizve”, fontos és máig aktuális üzeneteket hordoznak.
„Világnézetére nézve ó-konzervatív. Konzervatívnak lenni annyi, mint elégedettnek lenni a világgal és pesszimistának lenni az emberrel szemben. A konzervatív lélek azt tartja, hogy az ősember, aki négykézláb mászik a földön és a huszadik századbeli pilóta, aki százötven kilométer sebességgel repül a levegőben, tulajdonképpen egyet tesz, megy, és az ember haladása mindig csak ilyen, az ősi természetét, a földi lehetőséget nem érintő mennyiségi - nem minőségi – változás;” jellemzi Kozma Andor világnézetét ugyancsak Kosztolányi Dezső.

kozma1


Agrárszocializmus

…Az ősmagyar alföldi föld
Oly gazdag földi kincsben,
Hogy minden embert boldogít,
Kivéve – kinek nincsen.

S ilyennek azután a pap
Hiába jövendölget
A mennyben uradalmakat
S itt lent hatlábnyi földet.

Az ilyen, keserű dühét,
Mikor leszáll a napszám,
Felgyújtja izgató beszéd,
Meg félliternyi snapsz tán.

Az ilyen nem szeret hazát
És nem jár szentegyházat,
Hanem, ha meg nem fékezik,
Vagyonra, rendre lázad.

És így esik, hogy éppen ott,
Hol sok cipót dagasztnak,
Golyóbis jut, de nem cipó,
A földtelen parasztnak.

A szép Alföldön már nem egy
Kemény ribillió volt.
Való bajokból kelt ki a
Szocialista hóbort.

Míg tej- és mézfolyók között
A kövér jólét mellett
A vézna munkás sok napon
Még kenyeret se szelhet,

S míg a nagy latifundiumok
S a dús telkek vidékén
A földmunkás földönfutó –
Seb tátong ott a békén.

No persze, akinek jutott,
A földjét nem sokallja
És kisebb gondja is nagyobb:
Mint él a népnek alja.

S a legnagyobb urak szerint
Mind a bajoknak mélye:
Szabadság, szabadelvűség,
Reform és több efféle.

Nekik rossz minden, ami új
S jó minden, ami ócska.
Hazát, hitet megmentene
Egy kis – reakciócska!

Ők azt beszélik: nem baj az,
Ha nem eszik a zsellér,
Csak gyónjon s csókoljon kezet –
S nem kell föld néki, sem bér.

S ha mégis lázong, lőni kell, –
Van katona, van zsandár!
A nép baja nem nagy dolog –
Ím ellenszere van már.


Móricz Zsigmond így vélekedett Kozma Andorról:
 „Éléseszű, hideg, acélos rugalmasságú, következetes, túl józan fejű írónak ismerik őt, akire hűvös tisztelettel és elhúzódó gyanakodással lehet csak nézni, mint egy előkelő idegenre, az irodalom berkeiben. És pedig Kozma Andor a bájos, gyorstüzelő fantáziájú, sziporkázó ötletű s egészében véve a naiv, melegkedélyű emberek legkedvesebb fajtájából való. Zömök gyúrású magyar feje állandóan a vérbeli jó egészség szíves mosolyával ékes; szeme olyan vidám bogárként röpköd szerteszét, amely csak szórakozik és keres, de nem is tudja, hogy fullánkja is van. Egész külső valósága olyan emberre vall, aki hírét sem ismeri belülről a szláv önkínzásnak és lelki gyötrődésnek. Igazi, csontvelőig való magyar ember, aki nem morfondírozik, ha sújt; nem filozófiát főz, de rögtön ítéleteket vág ki. Nem hideg, szívós tőrvívó, hanem magyar levente, aki minden percben kész a hatvágásra.” 


Ballada a gyárban

Zúg a gyár, döng a föld,
Tája kormos fátylat ölt.
Magas kürtő füstjét ontja,
Éjjelente, nappalonta.
Benn örök gyehenna ég,
Perg, forog száz vaskerék,
A g őz füttyös csapra jár…
Fűt a János, zúg a gyár.

Övig meztelen alak,
Perzseli a tűz-salak,
Pokol torkát tágra nyitja
Kőszén-étkit behajítja.
Vérpiros fény rá kicsap,
Úri gyáros nézi csak:
– Büszke fickó, szolga bár…
Fűt a János, zúg a gyár.

Úri gyáros hogy kilép,
Jön egy asszony, deli-szép.
„Kit keressz itt, szép virágszál?
Nem félsz, hogy a korom rádszáll?”
„Attól rég ne mfélek én.
A fűtővel élek én.
Ahhoz jöttem.” „Jaj be kár!”
Fűt a János, zúg a gyár.

Zúg a gyár, de zord neszét
Átszövi egy szóbeszéd:
„…Fűtő János – nől a bére:
Szépasszony jár a kezére.
Gyáros ahhoz mily kegyes,
S az a némber mily begyes!
Irodában gerlepár…”
Fűt a János, zúg a gyár.

A piros fény rá kicsap,
Úri gyáros nézi csak.
Minden munkás összepillant,
Gúny szemökben nagyot villant.
Hogy gazdájok tovamegy,
A fűtőre rivall egy:
„Siet az, kit Panna vár!...”
Fűt a János, zúg a gyár.
 
Ám szívéig ér a gúny,
Fölriad rá iszonyún –
S tüzes-izzó vaslapáőtja
Leüti, ki azt káőltja.
Dühben égve, komoran,
Át a testén kirohan.
Az irodán érc a zár,
Rázza János zúg a gyár.

Válláőt ajtónak veti,
Roppan, enged az neki,
Úri gyáros futva rést kap,
De az asszony ott, a csélcsap!
A hatalmas bősz legény
Ölbe kapja könnyedén.
Mint kis tyúkot sasmadár,
Viszi János, zúg a gyár.

Fűtőházban tűzre vet
– Hűtlen asszonyt, nem szenet.
„Nosza bűnös, égi pokolban!” –
Sistergő tűz nagyob lobban.
A sok munkás betolong
S visszadöbben: „Hah, bolond!”
A fűtőház lángbe’ már –
Fűt a János… Ég a gyár!


Ady Endre is becsülte:

/Ha jól tudom, a maga Századát
Jó és rossz vátesz örökösen szidta
S mert zsémbelődni, káromkodni tud:
Már eo ipso költő minden szittya.
Koboz mikor ír heti krónikát,
Aranybullás magyar-kor jut eszembe:
Nyög az úr-had, meg már a pór is lázad:
Mentsd meg, király, révünkön a hazánkat./
 
/De Kozma Andor több, jobb valaki,
Mintsem érje értetlen félreértés;/

[Ady Endre: A Margita fia]

 
Politikus költő volt és a politikusok költője. Kozma Andorról szól az a kis történet, hogy a Tisza-kormány egyik minisztere, hírneves tudós, a villamoson, félhangon, de egész lelkesedéssel elszavalta egy mellette ülő képviselőnek Koboz[Kozma egyik költői álneve] legutóbbi „Krónikáját”.
Miniszterek ritkán szoktak verseket könyv nélkül megtanulni és szavalni, kivált villamoson, és ez a fennmaradt história az, amely megvilágítja előttem Kozma Andor költészetének egész akkori mivoltát. Vagy negyven éven át minden héten megírt egy verset, amelynek rendszerint valamely aktuális politikai esemény vagy a politikával kapcsolatos társadalmi jelenség volt a témája.

Bürokraták

Szorgalomból mi a hasznunk?
Talán az, hogy meggazdagszunk?
Kincs abból csak annyi ered,
Megkapjuk az aranyeret.


 Sok közöttük versekbe szedett politikai karcolat volt, sok szatíra, ritka az egyéni vers. A politikai versek néha, nem gyakran, a téma vagy a pillanat inspirációjából szárnyat kaptak s általános hazafias versek lettek, a szatírák ostort suhogtattak az emberek furcsaságai vagy félszegségei fölött, de sohase sújtottak le, hogy sebet ejtsenek, az egyéni versek inkább annyiban voltak egyéniek, hogy nem közelről szóltak, általános emberi hangokat pengettek, a költő személye csak mögöttük volt elrejtőzve. Tiszta líra ritkán s akkor is kevés húron csengett Kozma hangszerén. Ez a közéleti költészet a Tisza István politikájának szolgálatába szegődött. A kísérő zenéje volt s híven kifejezte annak a társadalmi rétegnek a gondolkodását, lelkiállapotát, moralitását és érzelmi világát, amely Tisza Kálmánban, Istvánban látta a maga tökéletes kifejeződését, az ő politikájukban az egyedül érvényes nemzeti politikát, s amely előbb Tisza Istvánban erkölcsi ideáljainak megtestesülését is tisztelte.

Dal a királyra

Ferenc József születésnapjára

Szent István utódja, magyarok királya,                                                            
Szálljon az egekből ezer áldás rája!
Lelkét megihlessék
Erő és bölcsesség;
Dicsőségét messze földön soká emlegessék!

Magyar szabadságnak légyen erős vára;
A világ becsűlje s hallgasson szavára;
Mit a népe érez,
Jusson el szivéhez,
Onnan szálljon, mint imádság, az ég Istenéhez.

Békét parancsoljon, s a ki nem fogadja,
Törje le az ellent villámló haragja.
Legyen hős oroszlán-
Majd, kegyelmet osztván,
Ne hervadjon szent fején el soha a borostyán!

Magyar lobogónkat emelje magasra,
Az egész világ azt ámúlva láthassa!
Hű nemzet imája
Hozzon áldást rája:
Soká éljen dicsőségben magyarok királya!


Kozma Andor származására, családi és társadalmi kapcsolataira nézve is ehhez a réteghez tartozott, a születési és tisztviselői nobilitáshoz, amely 1867-től 1918-ig uralkodó volt Magyarországon.  Abból a nemesi világból származott még, amely áhítatos érzelemmel őrizte 1848 emlékét, de józan gyakorlatisággal állt a kiegyezés mellé. Társadalmi eszményük a polgárosodó haza volt. Ebből a körből került ki a század végső negyedének liberális közhivatalnok-rétege és azok a vállalkozóbb kedvű, nemesi hagyományokat érzelmesen őrző, de a nemesi életformán túllátó és túllépő kivételek is, akik kifejezetten polgári foglalkozást kerestek. Kozma Andor apja főügyész volt, ő maga pénzügyi-kereskedelmi pályára készült. Született Marcaliban, Somogy Vármegye, 1861 jan. 12-én. Középiskoláit Pápán a református kollégiumban, Felső-Lövőn, legnagyobbrészt mégis a budapesti ágostai evangélikus főgimnáziumban végezte. A budapesti egyetemen elvégezte a jogot, azután katonai évét szolgálta le, megszerezvén a tiszti rangot. Befolyásos keresztapja, Somssich Pál tanácsára tisztes polgári foglalkozást választott: 1885-ben az Első Magyar Általános Biztosító Társaság tisztviselője lett, 1890-ben a pénzintézet pesti központjába került s hivatala mellett nagyarányú írói, hírlapírói munkába kezdett. A Jókai alapította első magyar humoros irodalmi lap, az Üstökös, 1898-ban így jellemezte e kiváló író, Kozma Andor rendkívüli munkabírását: „A mint látni tetszik: rendkívül szorgalmas ember. Sok a dolga, de mestere annak, hogy mindenre jusson ideje és keze. Egy hírlapnak heti krónikás-deákja, egy élclapnak vezér-verselője, egy másik hírlapnak tárcaírója, egy nagy pénzintézetnek fő-hivatalnoka és mindezek daczára kiváló költő.” De közben újságíró, méghozzá a polgárság kifejezetten liberális, tehát viszonylag - sőt az ezernyolcszáznyolcvanas-kilencvenes években nemcsak viszonylag - baloldali szárnyán. Kozma leginkább abban különbözik fiatal költőtársaitól, hogy alkata a legkevésbé lírai. Ha nem politikai vagy irodalmi szatírát ír, érzelmeit tárgyiasabban, gyakran kifejezetten epikusan fogalmazza meg. Ezzel kapcsolódik legerősebben az Arany János-hagyományhoz, illetve az Arany-hagyományt folytató Kiss[Klein] Józsefhez. A Borsszem Jankó, Magyarország és a Nagyvilág, Fővárosi lapok, Vasárnapi Újság egyre-másra hozták verses dolgozatait, melyek magyaros szellemükkel, találó szatírájukkal feltűnést keltettek; a Pesti Hírlapba és az ebből kivált Budapesti Hírlapba pedig tárcaközleményeket írogatott. Első verskötete a Tegnap és a Ma 1889-ben jelent meg és gyorsan három kiadást ért; nagyrészt politikai és társadalmi verseket, szatírákat tartalmaz.  Majd egyre több lap szívesen közölte írásait, már első verses kötete felkeltette a „népnemzeti" irodalom vezérének és kritikusának. Gyulai Pálnak az érdeklődését. Majd 1892. két kötete jelent meg. Versek [az első gyűjteménynél változatosabb és lírai egyéniségének több oldalát tükröző gyűjtemény]és próza. 1893-ban az Olcsó könyvtárban jelent meg egy „Korképek” című verses kötete, kisebb elbeszélő költeményekkel. A magyar paraszt című énekével 1890-ben megnyerte az akadémia Farkas-Raskó pályadíját, 1893. a Kisfaludy-társaság tagjává választotta s az 1894-ik évi közgyűlésen foglalt széket. Majd a Petőfi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja is lesz.

Pintér Jenő Kozma Andor verseiről:
A hazafias líra, politikai költészet és szatíra kitűnő művelője Kozma Andor. Telve férfiassággal, bútor szókimondással. Megveti a csőcselék forradalmi lármáját, bátor kézzel leplezi le a sok hazugságot, változatos köntösben vezeti elénk korunk társadalmának szomorú embertípusait: a léha modern ifjút, a nagyhangú hazafit, az önző politikust, a fiatal óriásokat. Ezek a költeményei a liberális konzervatív eszmék között kedvteléssel válogató magyar úr lelkes tanításai és keserűen gúnyos leckéztetései. Ha a haza sorsáról van szó, metsző gúnnyal és lángoló haraggal fordul a könnyelmű politikusok ellen. Aggodalmas magyar faji érzése végigvonul egész pályáján. Virtuóz verselő. Formaművészetében nincs semmi erőltetettség, sorai frissen lüktetnek. Játszik a legváltozatosabb versalakokkal, szórja a pompás rímeket… Mesteri verstechnikájú lírai költeményein kívül van Kozma Andornak számos megkapó verses elbeszélése is. A magyarok szimfóniájában a Gellért-legenda magyarul éneklő szolgáló leányának epizódját, A karthagói harangokban az ezernyolcszáznegyvennyolcas szabadságharc hangulatának hősi emlékét igazi költészettel örökítette meg… Kozma Andor verses munkái egyrészt nemes irodalmi hagyományok tükrözői, másrészt eredeti költői erő alkotásai…

Régi betyárok

Mi, még egy-ketten,
Legfeljebb hárman,
Mi, régi módi
Dalos betyárok
Magyar határban,
Mi még nagyvérű
Fajparipákon,
Át bokron, árkon,
Kantárt odavetve,
Kurjantva, nevetve,
Hajrá! – röpülünk.
Magyar a világ még
Körülünk.

De már a többi,
Az újmódi, a sok,
Ha betyár se betyár,
Ezek apache-ok.
Zsöllyéit ülik
A gyorsvonatnak,
Automobilra
Szívesen kapnak,
Aeroplánon
Repülnek próbát, –
A mi világunk
Mit nekik! –
De szeretik, de kergeti
Nagy Európát.

Bámulom őket:
Csodagyerekek!
Bámulom a sok
Motor-kereket.
Az erejével
Géphajtó gőznek,
Gáznak, benzinnek,
Voltás villanynak
Nyomunkba vannak –
S huss! – megelőznek.
Mindent legyőznek.
Csúfondár gúnyjuk
Ránk visszakárog:
„Rajta hát, rajta,
Ti régi fajta
Szegény betyárok!”

Manó versengjen
Ezzel a néppel!
– Szerencsés utat
A divat-géppel!…
Jobb a nyeregben
Mégis nekünk.
Hol vágtatunk,
Hol léptetünk –
S ahol leszállunk:
Virágot, csókot, tanyát találunk,
Gyönyörűség az életünk.
Itthon vagyunk az egész határban,
Mi csak egy-ketten, legfeljebb hárman.
Mi dalolunk,
Mi szeretünk,
Minden falu: a mi falunk, –
S ha szép világunk már letűnt:
Hát az se baj, ha meghalunk!


Egyre több újság rendes munkatársa, de más lapokba is dolgozik alkalmilag, s verseken, vezércikkeken, tárcákon kívül olykor novellákat is ír. Újabb költőink közt a legnemzetibb, s európai iskolája mellett tősgyökeres magyar szellemével, dikciójával és technikájával a maga nem éppen tág körében Arany János költői tradícióinak folytatója; általában inkább szellemes mint érzelmes költő, kiválóan a szatírai nemre van tehetsége, azonban gúnyjának erős meggyőződés és idealizmus az alapja. Írói rendes álnevei: Andronicus és a már említett Koboz; sokat ír névtelenül is és más, alkalmilag választott álnevek alatt. Leghíresebb költeménye, a „Karthágói harangok” műfajilag verses novellának mondható, de talán az egész századfordulón a legszebb hitvallás 1848 emléke mellett: tragikus, finoman pszichologizáló, igen szemléletes és kitűnő verseléssel megfogalmazott történet a volt honvédtiszt és forradalmi képviselő történelemtanárról, akinek emlékezetében összekeveredik a tananyag adta pun háború története a tanítani tilos világosi nemzettragédia emlékével. Az a hivatalos világ, amelynek szellemében dolgozott, megtalálta benne a költővel szemben támasztott minden kívánalmának kielégülését. Elfogadta őt költőjének s elhalmozta mindazzal a dísszel és jutalommal, amit a költőnek adni tudott. Katonai nyelven szólva ő volt a legszebben dekorált magyar költő. Élete különben is kedvező körülmények közt folyt le, nem voltak válságai, gyötrő gondjai vagy csalódásai. Pályája gyors és könnyű sikerrel kezdődött és egyenletesen haladt tovább. Egyenletes kedélyű, jóindulatú és szeretetreméltó modorú ember volt, a lényével rokonszenvet keltett maga iránt mindenkiben, aki ismerte. Újságíróként és a politikai élet mindennapjainak elmés, humoros, néha gúnyos és mindig könnyen verselője, aki hétről hétre csipkelődve nagy urakat és országos dolgokat tűzött a tolla hegyére.

Haszontalan politikushoz

Erőd a nagy szó és a nagy száj:
Két szörnyű bűnjel!
Takarodj! Hallgass! Vessz el! Tűnj el!
Hogy végre is hazádnak használj.

 
„Annak idején talán elsőül ír a lóversenyről, a párbajról és a zenés kávéházról, de azért sohase akarja megérteni ezeket. Budapestet szereti, de parvenünek tartja. [»Budapest mily nagy zenés kávéház.«] Ízig-vérig európai, de azért annak a haladásnak örül legjobban, melyet itthon tapasztal. Ami cifra, nőies és émelygő, azt megveti, ezzel szemben nagyon tartja az erőt, az egyenességet, a józanságot. Egyéni életét szinte véka alá rejti;” írta róla a már fennebb idézett Kosztolányi a Nyugatban, 1920-ban a „Magyar Rapszódiák” című esszéjében. Kozma Andor soha nem vérzett el egy gondolaton, tisztázott, világos véleménye volt mindenről amiről írt, érzése legfeljebb a lírai elborulásig izgatódott fel. A hangja is rendszerint a társasági beszélgetés ellenőrzött hangja volt, csak néhány hazafias versében érezhetni erősebb kürthangot. Ebből a világból szorosan körülhatárolt költészet nőtt ki, amelyben minden meg volt világítva, sehol sem volt kételkedés vagy homály, az úrias ízlést semmi sem sértette meg, a külső forma mindig elegáns volt a virtuozitásig, de a hőfok sohasem volt forró, a gondolat sohasem szárnyalt nagy magasságokba és félelmetes mélységek sohasem nyíltak.

Senki-valaki

Míg pártfogással a válladra vernek
S vagy szép tehetség és jó gyermek,
Ó, addig senki sem vagy!
Míg csak dicséretet aratsz
S bántatlanul maradsz:
Hatásod nem nagy.
De, amikor
Már ellened irigyek dühe forr
És szidnak, tépnek ,
Reád uszítanak balga népet,
Ha minden rosszat rád hazudnak,
Sárral dobálnak és lezúgnak,
Árad feléd gúny, szitok, átok
S húzódnak tőled rongy barátok:
Ha minden hitvány, gyönge, gyáva,
Bízván tömegbe' s nem magába',
Mer aljasul packázni véled,
Nem félve szablyaéled:
Akkor emeld föl a fejed
S bátran fölfelé tekintve,
Parancsolóan intve
Foglalj a jobbak közt helyet,
Ne félj, tágulnak már előled,
Elnémul az irigy had is
Mert érzi-s érezd magad is:
Valaki lett belőled!


Egy nagy belső válsága mégis volt életének s jellemző reá, hogy ez nem személyi, hanem közéleti válság: a háború befejeződésével beállott magyar katasztrófa. A népnemzeti iskola egyik utolsó mohikánjaként, Trianon után, Kozma Andor éppúgy a „bűnös Budapestről” beszélt, [mint Tormay Cecil  „Bujdosó könyv”-e,] a Haláltánc, A három-egy szín, Hontagadás divatja című verseiben, de a tiszti különítményesek eszközei visszariasztották, erre is reagált „A terror színe” című költeménye, ezzel párhuzamosan hazafias eposzok szerzője [Túrán, Honfoglalás]. kozma andor turan
 Legfontosabb volt számára a magyar ősi földnek, a vidéki életnek és falunak ábrázolása, a magyar paraszt faji karakterének eszményi rajza, a romlatlan erkölcsnek, érintetlen hagyományoknak a védelme. Ez az idősödő, magyar hagyományőrző költőnemzedék, mely a századforduló és századelő éveiben élte virágkorát, a korszak zsidó tőkéje által finanszírozott irodalmi életében egyre inkább a perifériára szorult, ez az agresszív sajtófölény kiegyensúlyozására jött részben létre gróf Klebersberg Kunó elképzelései alapján Tormay Cecile „Napkelet”-e és a „numerus clausus” törvény is. Konzervatív gondolkodásukra, korral szembeni fenntartásaikra jellemző Szabolcska Mihály kifakadása, aki 1926-ban még mindig azzal utasította el Adyt és a Nyugatot, hogy ugyanazt jelentik az irodalomban, mint a társadalom életében a – bolsevizmus. Kozma Andor számára egész világa omlott össze, mindaz, ami eddig a magyar életben öröm és büszkeség volt. Megvetette a csőcselék őszirózsás majd a vörös revolúciós forradalmi lármáját, erőszakát, bátor kézzel leplezte le a közéleti hazugságokat, változatos köntösben vezette kortársai elé a modern társadalom jellegzetes embertípusait: a nagyhangú hazafit, az önző politikust, a fiatal óriásokat. Ezek a költeményei egyben a deáki liberális eszmékért lángoló magyar úr lelkes tanításai és keserűen gúnyos leckéztetései voltak. Megvető haraggal fordult a szájhősök ellen. Aggodalmas magyar faji érzése végigvonult immár élete végéig.  Ettől kezdve visszavonult a közélettől még a költészetében is.  Műfordításai közül kiemelkedik Goethe Faustja[Ezt a Nemzeti Színház később be is mutatta] és Schiller Harang-ja. Utolsó könyve, Lenau Faustjának fordítása 1931-ben jelent meg. Ez évben agyvérzést kapott, amely véget vetett irodalmi működésének. Egyre hanyatló egészségi állapotban még két évig élt, míg 1933. április 16-án szenvedéseitől megváltotta a halál. Budapesten temették el a Kerepesi temetőben, a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen.


Művei:
Korképek, Budapest, 1892.
Versek, Budapest, 1893.
Szatírák, versek, Budapest, 1898.
Vig elbeszélések, Budapest, 1898.
Vallásos költemények, Budapest, 1902.
Magyar symphoniák, Budapest, 1909.
A katona a magyar költészetben Budapest.
Gyulai Pál, az ember és a költő, tanulmány, Budapest, 1912.
Eötvös József, tanulmány, Budapest, 1913.
 Baksay Sándor, tanulmány, Budapest, 1916.
Hetedhét országból, útirajzok, Budapest, 1916.
Magyar Rhapsodiák, Budapest, 1920.
Turán, ősrege, Budapest, 1922.
Honfoglalás (történelmi rege, Budapest, 1925, Marosszentgyörgy.
Arany János, tanulmány, Budapest, 1926.
 Petőfi Sándor, költői regény, Budapest, 1927.
Posztumusz versek, In Merényi Oszkár: Kozma Andor, Kaposvár, 1941.

Források: A Magyar Irodalom Története, Gulyás Pál: Magyar Írói Álnév Lexikon, Kosztolányi Dezső: Magyar rhapsodiák, Nyugat 1920. 1; Kozma Andor a mértéktartó forradalmár, evangélikus.hu; Kozma Andor[Varga Éva]: Életem, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár 2001; Magyar Írók Élte és munkái, Magyar Életrajzi Lexikon, MEK, Móricz Zsigmond, Nyugat, 1909. 20.

Összeállította – cspb –

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 10 20 Ertektar Budapesti Székely Kör   2019. október 16. Takaró Mihály 1 elatkozottkoztarsasag nyiro plakat újpogányság szalonna alap 1 rakkonf1022 szept 9 15 ig nfz szept25 bartok 1080x636px slider jegy hu sinka plak Meghívó 2019. szeptember 20 konferencia 20190921 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf