Kozma Andor: Hideg asszony, Két könyörgés, Szántó Kovács, Turf-dal

Kozma Andor:

Hideg asszony

Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg asszonyban soha.
Nem érdemes rá, meg se nézzed,
Vond válladat és menj tova.

Ha álma nincs, ha dal nem ért meg,
Ha csecsemőre nem nevet:
A szívet rápazalni vétek;
Bolond, ki rózsát jégre vet.

Ha nincs a költészet sugára
Szűz-alabástrom homlokán:
Úgy ékszer ő csak – megvan ára.
S az ár? Nos, az egy férj talán.

Szeretni nem tud, csókja bágyadt,
Az ölelése csak bilincs,
Nem szül sivár képzelme vágyat
S hűséginek értéke nincs.

S ha százszor szép is, lant ne légyen,
Amelyen róla zeng a húr.
Tagadja tőle meg kevélyen
Édes dalát a trubadúr.

S inkább, ha lel az út porába
Bukott leányt, ki szeretett –
E letörött, szegény virágra
Daloljon egy dicséneket.

Kozma Andor:

Két könyörgés

A beteg Istenhez könyörgött:
Ne vinné őt el még az ördög,
S meg is menté az Úr kegye.
De aztán még jobban könyörgött:
Ha már nem vitte el az ördög,
El őt az Isten se vegye.

Kozma Andor:

Szántó Kovács

                   Részlet

Szántóvető Szántó Kovács,
Lenn Hódmezővásárhelytt,
Törvényszegő nagy bűneért
Törvény előtt ma áll helyt.

– Kend nagy bűnös, Szántó Kovács,
És nincs mentsége semmi!
– De van, uram: hogy dús e föld,
S a népnek nincs mit enni. –

Szántóvető Szántó Kovács,
A szót így megragadja,
És szánt szavával szíveket,
S szántásba hull a magja.

Elvész a mag, mi rossz, silány:
a lármás, léha frázis, –
De mi szavával jó s igaz,
Talajt kap és csíráz is.

Elnök, bírák, ügyvéd, ügyész
S a többi úri népek,
Más szívvel mennek innen el,
Mint mellyel még beléptek

Hát ilyen ám az emberek
Nagy földi bölcsessége!
Így szórja szét a kis tüzet,
Mely eddig helyben ége.

Az állam így torolja meg
A bűnt, mely rája lázad:
Szántó Kovácsból így csinál
Szántó Kovácsot százat.

De mit tegyen?… S ám hadd legyen
Gyümölcse ama pernek
Ez a belátás: enni kell
Bármily szegény embernek!…

Kozma Andor:

Turf-dal

Ha a kancád, mint a szélvész,
    A gyepen úgy halad:
Gazdag, híres, dicsért léssz –
    Vagy négy-öt perc alatt.

Már így van ez, hiába,
    Hogy a világ előtt
Több: kancád könnyű lába,
    Mint súlyos agyvelőd.

Az egeket ne víjjad, –
    Csak nagy becsvágy híján;
Jobb turfon nyerni díjat,
    Mint akadémián.

Sohase bánd a népnek,
    Szabadságnak ügyét,
Inkább fejleszd ki épnek
    A telivér szügyét.

Lelked ne törd, ne szépítsd,
    Mert meg nem ért fajon;
Jövőd lovakra építsd
    S kevesb lesz búd, bajod.

A ló előnye tenger, –
    A bölcsnek ló való;
Mert lóvá tesz az ember –
    S emberré tesz a ló.

S még úgy se vagy te veszve,
    Ha rosszul fut lovad,
Mert sok pénzt szedhet össze
    Az, aki jól fogad.

Ha t öbb se vagy, barátom,
    Csupán boltos-legény,
Nem futtathatsz, belátom,
    A Rákos mezején;

De nem baj, – légy te bárki,
    Gavallér ifjú légy,
A lóversenyre járj ki, –
    S másnak lovára tégy.

S ha több se vág szakodba
    A lóból, mint a – bőr,
Pénzed csak üsse dobra
    A totalizatőr.

S ha pénzed nincs magadnak,
    Van rádbízott talán;
Ticket ezért is adnak
    Bookmaker asztalán.

Ha nyer a favoritod
    S számodra pénzt arat,
Majd helyre kanyarítod,
    Mi ujjadhoz ragadt.

Ha nem nyer, hát bezárnak, –
    És ennyi az egész;
Az éveid lejárnak –
    S megint versenyre mész.

Divat ugyan a méreg,
    Golyó s más ily halál –
De egy boltos legénynek
    Ilyesmi rosszul áll.