Kozma Andor: Hideg asszony, Két könyörgés, Szántó Kovács, Turf-dal
Kozma Andor:
Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg asszonyban soha.
Nem érdemes rá, meg se nézzed,
Vond válladat és menj tova.
Ha álma nincs, ha dal nem ért meg,
Ha csecsemőre nem nevet:
A szívet rápazalni vétek;
Bolond, ki rózsát jégre vet.
Ha nincs a költészet sugára
Szűz-alabástrom homlokán:
Úgy ékszer ő csak – megvan ára.
S az ár? Nos, az egy férj talán.
Szeretni nem tud, csókja bágyadt,
Az ölelése csak bilincs,
Nem szül sivár képzelme vágyat
S hűséginek értéke nincs.
S ha százszor szép is, lant ne légyen,
Amelyen róla zeng a húr.
Tagadja tőle meg kevélyen
Édes dalát a trubadúr.
S inkább, ha lel az út porába
Bukott leányt, ki szeretett –
E letörött, szegény virágra
Daloljon egy dicséneket.
Kozma Andor:
Két könyörgés
A beteg Istenhez könyörgött:
Ne vinné őt el még az ördög,
S meg is menté az Úr kegye.
De aztán még jobban könyörgött:
Ha már nem vitte el az ördög,
El őt az Isten se vegye.
Kozma Andor:
Szántó Kovács
Részlet
Szántóvető Szántó Kovács,
Lenn Hódmezővásárhelytt,
Törvényszegő nagy bűneért
Törvény előtt ma áll helyt.
– Kend nagy bűnös, Szántó Kovács,
És nincs mentsége semmi!
– De van, uram: hogy dús e föld,
S a népnek nincs mit enni. –
Szántóvető Szántó Kovács,
A szót így megragadja,
És szánt szavával szíveket,
S szántásba hull a magja.
Elvész a mag, mi rossz, silány:
a lármás, léha frázis, –
De mi szavával jó s igaz,
Talajt kap és csíráz is.
Elnök, bírák, ügyvéd, ügyész
S a többi úri népek,
Más szívvel mennek innen el,
Mint mellyel még beléptek
Hát ilyen ám az emberek
Nagy földi bölcsessége!
Így szórja szét a kis tüzet,
Mely eddig helyben ége.
Az állam így torolja meg
A bűnt, mely rája lázad:
Szántó Kovácsból így csinál
Szántó Kovácsot százat.
De mit tegyen?… S ám hadd legyen
Gyümölcse ama pernek
Ez a belátás: enni kell
Bármily szegény embernek!…
Kozma Andor:
Turf-dal
Ha a kancád, mint a szélvész,
A gyepen úgy halad:
Gazdag, híres, dicsért léssz –
Vagy négy-öt perc alatt.
Már így van ez, hiába,
Hogy a világ előtt
Több: kancád könnyű lába,
Mint súlyos agyvelőd.
Az egeket ne víjjad, –
Csak nagy becsvágy híján;
Jobb turfon nyerni díjat,
Mint akadémián.
Sohase bánd a népnek,
Szabadságnak ügyét,
Inkább fejleszd ki épnek
A telivér szügyét.
Lelked ne törd, ne szépítsd,
Mert meg nem ért fajon;
Jövőd lovakra építsd
S kevesb lesz búd, bajod.
A ló előnye tenger, –
A bölcsnek ló való;
Mert lóvá tesz az ember –
S emberré tesz a ló.
S még úgy se vagy te veszve,
Ha rosszul fut lovad,
Mert sok pénzt szedhet össze
Az, aki jól fogad.
Ha t öbb se vagy, barátom,
Csupán boltos-legény,
Nem futtathatsz, belátom,
A Rákos mezején;
De nem baj, – légy te bárki,
Gavallér ifjú légy,
A lóversenyre járj ki, –
S másnak lovára tégy.
S ha több se vág szakodba
A lóból, mint a – bőr,
Pénzed csak üsse dobra
A totalizatőr.
S ha pénzed nincs magadnak,
Van rádbízott talán;
Ticket ezért is adnak
Bookmaker asztalán.
Ha nyer a favoritod
S számodra pénzt arat,
Majd helyre kanyarítod,
Mi ujjadhoz ragadt.
Ha nem nyer, hát bezárnak, –
És ennyi az egész;
Az éveid lejárnak –
S megint versenyre mész.
Divat ugyan a méreg,
Golyó s más ily halál –
De egy boltos legénynek
Ilyesmi rosszul áll.