Gulyás Pál: Mozart idézése

A G-MOLL SZIMFÓNIA ELÉ

1.

Egy kis királyfiról mesélek,
aki a földön megfagyott,
egy fejedelemről beszélek,
akit mindenki elhagyott.
A csillagok fénye söpörte,
s bedobták a meszesgödörbe.
Ott fekszik most is egymagán,
s virraszt fölötte a magány.

De nem! Tizenöt társa várta,
tizenöttel ölelkezett,
tizenöt holt koldus-barátja
nyújtott feléje csontkezet:
tizenöt meztelen kísértet
vak, béna, koldus és süket…
Így dobta a földbe a végzet,
aki szent érc volt, szent üveg.

A földbe dobták, összetörték,
eltemette a pillanat,
ömlik szájából a sötétség,
fuvoláik a föld alatt.
Az örök fényesség nyugalma
szálljon át bujdosó porán,
a feltámadás diadalma
lebegjen égi sátorán!

2.

Mindenkinek itt áll a posztja,
itt állnak a hangok elosztva,
a mester fölöttük vezényel,
kergeti a hangot kezével.
A hegedűk úgy hajlanak le,
mint fűzlombok a mély vizekre,
messziről sír a klarinét –
most kéri vissza életét!

Távolról érkeznek a hangok,
homálytól reszket a terem,
egy kis királyfinak harangoz
az éj, hívja szüntelen.
A hegedűnek nincs határa,
ez nem kürt és nem klarinét –
a föld alatt fekszik bezárva,
s most kéri vissza életét!

Felborult a nyíló természet,
fénylő, virágos szekere,
a fák füstölgő fáklyaként égnek,
zuhan a Nap a földbe le.
De nincs, ki a Napot sirassa,
messze van a Göncölszekér,
meghalt a természet ős atyja,
s most kéri vissza életét!

3.

    Táncoljunk vígan, kereket karikázva, most száll le az égből,
Wolfgang Amadeus Mozart, a zenélő isteni gyermek!
Egy delfin-felhő hátán közeleg, szivárvány sír a szeméből,
bájoló lágy trillát hozzák, remények, Lillák, szerelme.
Halk édesanyja aléltan fekszik, nem sejtve, mi történt,
érc-atyja karmesteri pálcáját kardként dirigálja:
ez a kard hadseregeket ver szét, megbontja a törvényt,
s királyi koronát teremt, hogy az ő fia legyen az élet királya!
    Mária Terézia katonái strázsálnak a határon,
Faust éj-alakja les ki a felleg alól,
a csecsemő fölött varázsfuvoláján játszik az álom
s az Alpok magas tetején fehéren csillog a hó.
    Az Alpok havas katonái strázsálnak a határon,
de túl az osztrák hegyeken, túl a Lajtán, a Dunán s a Tiszán túl,
az Alföld mély szomorú völgyébe lehajlón –
nótákat csicseregve egy félénk kis búbos pacsirta:
Diószegi Sára tipeg a debreceni sáros fapallón.

4.

Alig tanították meg járni,
bámulta a fénylő eget,
nem volt nagyobb, mint egy madárnyi
s a földről fölemelkedett.

Úgy röpködött, mint egy madárka
a többi csöpp madár között,
s egyszer csak egy hárs-nyíló ága
hegedülve elébe jött.

Kacagott a többi gyerekkel
a föld emelkedő porán,
s egyszer csak reszkető kezekkel
végigfutott a zongorán.

A zöld mező volt zongorája,
a nagy hegyek emeletén
végigfutott keze himbálva
a füvek billentyűzetén.

Lement a Nap a hegyeken túl,
megjött a sok-sok komor árny,
s ő bámult a fellegeken túl –
a Hold játszott egy oboán.

Az éjnek sírt fel fuvolája
a föld alá bukott remény.
S ő volt az élet nagy királya,
a korona fénylett fején.

5.

Most indul Európa felé, kürtjét zendíti a postás –
München-Ausburg-Ludwigsburg-Heidelberg-
    Mainz-Frankfurt-Bonn-Köln-Aachen…
    Csupa álom!
A júniusi Nap Salzburg hegyein túl új lovakat vált,
megjön az ősz, a november, s Párizs gloire-ja
    fénylik a versailles-i platánon.
A levelek zengve hullnak ott az avarba,
    Marquise Pompadour toilette-jén
csak úgy cseng az arany, ott mindennek ezüst,
    arany, gyémánt színe-fénye;
jön a zene ifjú Királya, csattognak a lovak Párizs
    kövezetjén,
Jean-Jacques Rousseau már indul komoran meg-
    halni Ermenonvillébe.
Csillogva fut végig az öröknyál a levegőn, fut
    keletről nyugatra
s északról Délre, hol új várost, új fényt, új eget,
    új Napot lát;
ő csak bámul a messze fonálra, ő csak bámul
    a messze utakra,
mintha hangjegyeket látna emelődni-süllyedni,
    úgy nézi a levegőt, mint a kottát.
Egy kotta neki Párizs, új dalok kristálya csapódik
ki a Tuileriák üvegén, s a felséges királyi családdal
együtt fogadja Versailles-ban, újév éjszakáján,
    a hódolat adóit:
szonáták fénylenek pici fehér ujjaiból, s fekete
    ruhája birkózik a halállal.
Mert a Halál harangoz Versailles csillárjai fölött,
    egész Párizs csupa festék,
festett ég, festett szerelem, s koldusok, vakok,
    bénák robbannak a festett lakodalomba,
Danton és Robespierre közelgő dühétől dörren-
    nek az esték,
villámlik a guillotine, csurran a vér… El innen!
    el! el! a csatornán túl Londonba!
London fölött a köd trónol, de Itália lágy
    muzsikája
ömlik a Tower bástyáiból, vak dokkokon
    narancsfák virulnak,
a Temze óriás torkában horgonyt vet dél tüze
    s észak homálya,
itt futnak át a világ vonalai, melyekről új hárfák
    virágai hullnak.
Még látja a St. James Parkban Britannia ifjú
    királyát, amint hintójából kihajlik
s feléje kacag, feléje int… De mint kották reb
    bennek az évek –
1770… Róma… Fülébe a Miserere morajlik,
XIV. Kelemen hinti feléje a krisztusi Békességet.
Még csak tizennégy esztendős, de már száz-
    negyven év, száznegyven század bástyája
ereszkedik gyönge testére, Velence, Milánó,
    Nápoly csupa fény, csupa pompa –
de a Sixtusi Kápolna tetején koppan a Végzet
    karmesteri pálcája,
megrázkódik, borzong, fáradt kék szemét álomba
    meríti a sötétség ellenpontja.
Még csak tizennégy esztendős, de már úszik
    fölötte az élet –
mint ezüst csengő száll kacaja, de már sejti a
    távolon át,
hogy a Zene zivatarjában elhamvadnak a
    remények,
a kürt hangjára feljön a Hold, s a Napot elfújják
    a fuvolák.

6.

Mindenkinek itt áll a posztja,
itt állnak a hangok elosztva,
a mester fölöttük vezényel,
kergeti a hangot kezével.
A hegedűk úgy hajlanak le,
mint fűzfalombok a mély vizekre,
messziről sír a klarinét –
most kéri vissza életét!

A földbe dobták, összetörték,
eltemette a pillanat,
ömlik szájából a sötétség,
fuvolázik a föld alatt.
Az örök fényesség nyugalma
szálljon át bujdosó porán,
a feltámadás diadalma,
lebegjen égi sátorán!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf