Szász Gerő: Ah, e percnek…

Ah, e percnek nincsen ára:
Olyan édes, olyan drága.

Lelkem, szívem majd megszakad:
Ajkamon van hő ajakad.

Álom ez tán, nem is való;
A gyönyörtül elhal a szó…

– Ám, a patak néz s mond: »megyek,
Elbeszélem a tengernek!«

A madarak beleszólnak:
»Mi elmondjuk völgynek, dombnak!«

A fák, lombok is beszélnek:
»Elregéljük, mi az égnek!«

Nyári szellők jőnek, szállnak:
»Hírül adjuk a világnak!«

            *   *   *
Hervadt virág áll és zokog:
»Soká tartson még álmotok!«