Ponori Thewrewk Aurél: Szerelmes rímek

    Ő

Ő lett az élő élelem,
a bátorság, a félelem;
az álomízű ámulat,
a kéjes, kedves kábulat;
a szertehulló szédület,
a biztos-erős épület.
Miatta bennem úgy csatáz
egy forrva-forró furcsa láz.
Vigyázok, mert megperzselem,
s csak verselem, csak verselem…

    Szíveink

A jég-szívednek köszönöm
s a hűvös, józan agynak:
nem forrnak össze szíveink,
legfeljebb összefagynak.

    A költő arra gondol, hogy elmegy hazájából

Búcsút int a felhő, s nem fáj neki semmi.
Jaj, nekem majd nem lesz ily könnyű kimenni:
más lesz ott a lélek, szó, a levegő is.
Tízezer arany szál köt ide. Meg ő is…