Ferenczy Teréz: Tél kezdetén

Süvölt a szél a puszta fák felett,
Hol van virágod, nyájas kikelet?
Hol van a rét, mely harmatgyöngytől fénylett,
A színvegyület, az illat és az élet?
Minden semmivé lett!

Lelkemben is ily nagy a hervadás, –
Tavaszom után nem lőn aratás,
Virágaimhoz sugárt nem kapok;
Lassan gyilkolva ölnek a napok,
De meg nem halhatok.