Vályi Nagy Géza: Balassihoz

Őseimnek őse,
Tűnt idők regöse,
Kobzos Bálint jó rokon,
Ki tollal, szablyával
Vívtál vad pogánnyal,
S dalt pengettél lantodon…
Szüntelenül látlak!
Könnyes, bús orcádat
Keblem mélyén hordozom…

Itt vagy közelemben!
Érzem, hogy eremben
Szilaj véred lángja forr…
Tarka ifjúságod
Pille-szárnyán szállok,
S kísérőm: kaland, mosoly…
Minden énekemeből
Égő szerelemtől
Vert lelked sóhaja szól…

Lázas ajkam, szívem
Suttogó szelíden
Júliámhoz esdekel,
S asszonyhűséget
Feledni – a végzet
Dúló harcokba visz el…
Végekről-végekre
Bolygok számkivetve
Szűm nagy gerjedelmivel…

Kapzsi, gonosz, fukar
Rokon ármányival
Küzdök, s kapok száz sebet.
Lelkem háborgását,
Tenger vívódását
Elcsitítni nem lehet…
Örök hánykódásban
Istenhez hajt vágyam,
S oltárára görnyedek…

Őseimnek őse
Tűnt idők regöse,
Kósza dalnok – mesterem!
Oh, hányszor kívánom:
Éren bár halálom
Ott, a zordon végeken…
S omlanék miként Te
Hazám szent földjére
Büszkén… dicsőségesen…

szozattv


szozat a tiszta hang Hungarovox 12 19 jankocsm archiregnum1209 sztkorona MINI szentmihálynap kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf