Reviczky Gyula: Én édes elhervadt virágom
Én édes elhervadt virágom,
Ne búsulj az elmúláson.
Emlékezzél meg néha rólam,
Megbánás nélkül, álmodóan.
Mint a hogyan mogorva télbe’
Gondolsz május szelíd egére
S lelkeden kéjes némasággal
Tavasz fuvalma rezdül által;
Mint a hogyan bús éjszakákon,
Ha szempillád’ kerüli álom,
Beragyog szíved éjjelébe
Sugaras üdvöd tiszta kékje;
Óh sírjuk vissza! Égi hittel
Nézzünk a vesztett múltra. Hidd el,
Drágább a viruló tavasznál
Az a tavasz, mely veszve van már.
Kihűl a föld, az ég sötét lesz:
Szerelem szép ábrándja véges,
De szende fényt derít reája
Emlékezetnek holdvilága.