Németh László: Falusi pillanat

sértőkálmánFriss hang. Valaki mezétláb lép a „költészet szentelt csarnokába”; tekinget, fütyörész s nincs megilletődve. Az ember érzi, hogy ez a feszélytelenség nem a kitanult törtetők műfeszélytelensége, akik tudják, miféle falak közt kezdtek fütyörészni s maguk is rafinált nézői ártatlan vakmerőségüknek. Ez a költő felfedezte, hogy mi mindent kaphat az ember a verstől s most azzal akarja megajándékozni magát, amire éppen szüksége van. A falusi pillanat pontosan az a pillanat, amelyben a lapátnyelet tartó menyecske s a lepényszagra beszivárgó gazda megtöri a kivett, a tejfölös lángost. Van ebben a tízsoros versben, mely a kötet első darabja: bütyökbimbós férfikéz, fejfölös libatoll, szivárványos nevetés, íz, szag, valóság – s ugyanez van a kötet minden versében. Sértő Kálmán lelkébe a falusi élet odanyomta helyzeteit, ábráit; az egész versfüzet: képeskönyv, amint az egymást követő verscímekből is kiviláglik – (Jönnek a tehenek, Mossák a disznóbelet, Árokkotrók, Káposztataposás, Tanya tavasszal, Szolgalegény) – ; minden egyes kép színesen kipingált, benne a konkrétum öröme; szinte gondolkodóba ejt: nem novellistának termett ez az ember?

    De van valami Sértő Kálmánban, ami elsősorban költői sajátság s jobb költőkben is ritka: tárgyához, hangulatához tudja idomítani a formát, nemcsak a mértéket, hanem a mondatok egymásutánjából alakuló versmenetet is. Csibész-dal-a így szól: „Dolgozzak? Kinek? Éhezzek? Minek? Köszönjek? Senkinek! – Ne pökjek? Miért ne? Ne lopjak? Kiért ne? Imádkozzak? Még mit ne!” Nem a legjobbat, hanem a legrövidebbet idéztem. Két gazda ült a pincében s az áldomás „igyunk”-ja előtt elsorolják életük minden közös dolgát: a hosszú felsorolás formájában is Feneketkerítés, mint a vers címe mondja. Vallatójában faggatja a szolgálólányt, mi a babája s végigkérdez vagy hatvan foglalkozást, amíg megtudja, hogy tüzér. Ez a felsorolás kissé hosszú, de nem rossz, ösztön kellett hozzá. Nemcsak az ütemmel utánozza Sértőnél tárgyát a vers, hanem egész hajlásával, egész szerkezetével: egyénisége támad ettől s ez az, amit nála sokkal mesteribb költőknél sem igen talál meg az ember.

    Kétségtelen, hogy Sértő Kálmán tehetséges író; csak ne érje be azzal, amit ebben a kötetében adott. Mert az igényei a verssel és önmagával szemben egyelőre nem valami nagyok s hiba volna, ha nem is akarná fokozni. Van egy Tetűjárás című verse. Az iskolában Etel lány volt a barátnéja, de Etel tetves volt s átgyalogoltak a fejéről az ő fejébe a tetűk. Otthon az anyja kitisztogatta s ő este megmondta Etelnek, hogy addig jóba nem lesznek, míg ki nem pucoltatja magát. Etel megtette s attól fogva megint összedughatták a fejüket. Ne siessük el az ítéletet, ez sem egész rossz vers. A szerelem, amely tetveket plántál át s a szerelem, amelyet a tetvek sem bonthatnak el: van ebben szegénység is, igazság is és költészet is. A tetvek azonban mégis kissé nagy számmal nyüzsögnek a kötetben; elszívják a költőből a nagyra törést, amelyre pedig nagy szüksége van, s ha a valóságot a vaskosságból, a ritmust a rigmusból ki kívánja emelni.

    Sértő Kálmán egyelőre alig mutatott valamit, amit előtte Erdélyi, Illyés, hogy Petőfit ne is bántsuk, jobban meg ne csinált volna, de egy-két sikerültebb versét, amilyen például a Bérestemetés, így is megjegyezzük; legyen mihez igazodnunk a személye körül támadt vitában, amelyhez költészetének van a legkisebb köze.

Válasz, 1934. május  

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf