Pilisi Pál: Alföldi ősz

A földeken egypár szekér halad
hazafelé az akácok alatt.

Borospincék kopott nádfödelén
halkan dúdol a részeg, őszi szél.

Az útszélen diólevél zörög,
eltévedve az akácok között.

Szőlő érik, duzzad a kadarka,
jókedv felel magányos dalomra.

Szüretre vár a prés, hordó, a csap,
öblítgetik már száradt torkukat.

A kis tanyák magányosan állnak,
nem felelnek zajos világnak.

Gémeskutak semmibe meredőn
álmodoznak a kihalt legelőn,

s álmuk tűnt délibáb felé oson
a végtelenbe vesző síkokon…

A földeken egypár szekér halad
hazafelé az akácok alatt…