Buda Ferenc: Pincelépcső

Higgyétek el, nem vagyok akárki.
Pincelépcsőn tanultam meg járni.
Csetledeztem, botladoztam félve,
s négykézláb, de fölmásztam a fényre.

…Éjszaka van, régen lepihennék,
de nem hágy egy elfeledett emlék.
Mögöttem a kongó pincegádor,
megszólít a pókhálós homályból,

megszólít és agyamon kopogtat,
hangot hallok, nyirkosat, kopottat:
„Célod legyen, ha nem is a végső,
hogy pusztuljon minden korhadt,
vásott pincelépcső!”

…Higgyétek el, nem vagyok akárki,
pincelépcsőn tanultam meg járni.
Csetledeztem, botladoztam félve,
s négykézláb, de fölmásztam a fényre.