Móricz Zsigmond: A nehéz négykrajcáros

Balázs bácsi arany óraláncán egy régi négykrajcáros fityegett.

    Vajon miért viseli ezt a régi pénzdarabot a gazdag Balázs bácsi? Hiszen ő gyémántot is akaszthatna a láncára. Sokszor töprengtünk rajta gyerekésszel.

    Egy szép nyári estén letelepedtünk a lugasban Balázs bácsi köré. Balázs bácsi ekkor mesélni kezdett:

    - Hej, gyerekek, a ti Balázs bátyátok édesapjának nem volt ám arany óralánca! A zsebében nem sok négykrajcáros csörgött. Pedig szüksége lett volna rá, mert minden nap tíz gyerek kért enni az asztalnál.

    - Szegény asztalosember volt az én édesapám. Sokat dolgozott, mégis keveset keresett. Mi, gyerekek, mezítláb szaladgáltunk nyaranta a jó meleg porban. Pirosak és erősek voltunk. De holmi nyalánkságra sohse kaptunk egy krajcárt sem.

    - Én bizony, mi tűrés-tagadás, nem voltam megelégedve a sorsommal. Szerettem volna legalább egyszer egy krajcárra szert tenni, hogy azt vehessek rajta, amit akarok. Gondoltam magamban: rögtön vennék pirosnyelű bicskát, tarka falovat, bőrlabdát és egy marék cukrot. Ezekre vágytam abban az időben. Azt hittem, hogyha egy krajcárt lelnék, mind megvehetném rajta.

    - De nem kedvezett a szerencse. A mi kis falunkban, úgy látszik, senkinek sem volt elveszteni való krajcárja. Legalább én sohasem találtam egyet sem.

    - De egyszer nagy dolog történt. Édesapám egy zsebkendőnyi pénzt hozott haza. Valami nagy fizetést kapott meg és csupa négykrajcárosban. Kiöntötte az asztalra. A testvéreim nem voltak otthon. Ezért most az egyszer megengedte, hogy pénzzel játsszam. Széjjelraktam a négykrajcárosokat egymás mellé. Beborítottam velük az asztalt. Aztán hosszú sorban állítottam fel őket egymással szemben, mintha katonák volnának. Csillagot, falut, tornyot építettem azokból.

    - Végre rámszól édesapám, hogy söpörjem a pénzt egy zacskóba. Bele is söpörtem, de az utolsó darab a markomban maradt. Onnan a zsebembe csúszott. Azt gondoltam, hogyha ezt az egyet is beleteszem a zacskóba, azzal már az a nagy rakás pénz nem lesz nagyobb. Én meg milyen gazdag lehetnék ezzel az egy darab négykrajcárossal! Azzal a zacskót bekötöttem. Átadtam édesapámnak és kisurrantam az ajtón.

    - Egyenesen a boltba vágtattam. Az úton mindvégig rajta tartottam a kezemet a zsebemen és egyre tapogattam.

    - Minden gondolkodás nélkül toppantam be a boltba. Ott igen sokan voltak. Én félreálltam. Gondoltam: amíg várakoznom kell, kiválasztom, hogy mit vegyek.

    - A bolt alacsony és sötét volt, telerakva polccal, hordóval és százféle portékával.

    A boltosné egy összetöpörödött, vén anyóka volt. Az volt a szokása, hogy szomorú, éneklő hangon mondogatta mindig, hogy kinek mit ad.

    Patakné sót kért hét krajcárért.

    - Hét krajcárért sót… hét krajcárért sót… hét krajcárért sóóót… – mondogatta a boltosné.

    Amikor aztán nagy sokára kiadta a kezéből, Lábas Pista került sorra. Ő két krajcárért pipaszárat vett az apjának. A boltosné rákezdett:

    - Két krajcárért pipaszárat… két krajcárért pipaszárat… két krajcárért pipaszárat…

    Ezalatt csodálatos dolog történt velem. A négykrajcáros eleinte csak meghúzta magát a markomban. De egyszercsak kezdett nagyon nehéz lenni. Ez gondolkodóba ejtett s minél tovább gondolkoztam, annál nehezebb lett a négykrajcáros. Már fájt a kezem, a karom, a vállam, a hátom, a fejem. De legjobban fájt a szívem.

    Már éppen rám került volna a sor. Még csak egy lány volt előttem. Ám akkor úgy megijedtem, hogy usgyé, kiszaladtam a boltból s meg sem álltam hazáig.

    Berontottam a szobába. Odarohantam édesapámhoz és sírva tettem tenyerébe a négykrajcárost.

    Nem tudtam szólni egy szót sem. De ő kitalált mindent.

    - Miért hoztad vissza? – kérdezte komolyan.

    - Mert nagyon nehéz… – zokogtam.

    Ekkor aztán így szólt hozzám édesapám:

    - Ez a négykrajcáros a tied lesz! Őrizd meg és emlékezzél vissza mindig a mai napra! Jusson eszedbe mindenkor, hogy milyen nehéz az ilyen négykrajcáros.

    - Hát fiaim, – végezte beszédét Balázs bácsi, – így jutott hozzám a négykrajcáros, hogy örökre nyomja a lelkemet! Megmutatta a becsületes, szorgalmas élet ösvényét, amelyen egész életemben jártam.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf