Fáy Ferenc: Lebegés a nyárban

Még látta, mikor elgurul a föld.

Nem félt, bár tudta: nem fog hazaérni,
az omló csendben lábujjhegyre állt
s egy felhő vállát próbálta elérni…

De megcsúszott s a reménytelen égen
eltűnt az Isten indás sűrűjében.

Hozzád zuhannék most, akit nem értek,
kinek ízére éhezem.
Felforrt a köd… a két szeme kiégett;
gyúlnék feléd, de nincs kezem.
És lábam sincs és mellem sincs… csak szám van,
hol árnyad fekszik vágyam alkonyában.

Nem kértem tőled mást, csak csöndedet,
a súlytalanság békés lebegését.
Beszéltem hozzád, mint a kisgyerek,
ki várja, hogy a bábúi megértsék.

Kiálts rám! Mozdulj! – Ajtóm nyitva hagytam.
Vonul a táj. S te állsz kint mozdulatlan.
Mint akkor, mikor nem volt már mit ennünk,
csupán a kín s a felpuffadt lovak…
s te szétkened morzsányi életünkön
akácízű, ikrás halálodat.

És faltalak, hogy ismét megszülessem.
S most várok rád e lázas rémületben.

Fehér habot vet rám a mély
s a ködben oszló árnyaink kísértnek.
Nincs út, amelyen visszatérj,
Nincs út, amelyen hozzád visszatérjek.

Csak csendünk van. – S a sűrű, nyári fényben
egy nyírfa ballag, talpig hófehérben.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf