Vályi Nagy Géza: Két dal

I.

Indul a mars… Fűtik a gőzmasinát.
Sapkám mellett alig fér már a virág.
Mondjátok meg szép menyecskék,
Piros-barna leányok:
Hová tűzzem ezt a csomó
Illatozó, nyiladozó virágot?...   

Nevetnék is… sírnék is… de nem merek…
Nehéz kérdés szállta meg a szívemet:
Ha majd egyszer visszatérünk
Sántán, bénán, féllábbal,
Fogadnak-e ilyen csomó
Illatozó, nyiladozó virággal?...

II.

A kurátor felesége
Ki-ki jár a faluvégre.
Faluvégtől nem is messze,
Mintha bizony masírozó
Katonákra leselkedne.    

Kurátor úr hitestársát
Tilosba még sohse látták?!...
De most egyszer a zúzája…
Úgy vágyott egy ici-pici,   
Makulányi huncutságra.

Kurátorné asszonysága
Nem gondol most az urára,
S olyan bolond kedve támad…
Csókot adni valamennyi
Masírozó katonának…

                  1918

szozattv


szozat a tiszta hang nagylaszlo hajóút csillagokutjan palocviltal kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf