Vályi Nagy Géza költő, nótaszövegíró, hivatásos honvédtiszt

vályiA II. világháború után, mert a Horthy –rendszer hivatásos katonája volt, csak egy-egy népszerű dalát[ mint a „Három könny”, megzenésítette Bácsfalvy Erlich Antall] mutathatták be a nyilvánosság előtt. Ősrégi kálvinista, felvidéki nemesi család leszármazottja Vályi Nagy Géza, aki 1891.július 31-ben, Hajdú-vármegyében, Debrecenben született. Vályi Nagy Ferencnek, az Iliász első fordítójának egyenes leszármazottja. Főiskola végzettség után, mint hivatásos katona szolgája végig az első világháborút, ahol már verseket ír.

Mi katonák!

Mi katonák!
Jókedv szülötti,
Örökifjak és koravének,
Alázkodó és gőgösködő,
Elszánt, bohém, bátor legények…
Mi katonák!

Mi katonák,
Kik békesorban
Csörtetve, büszkélkedve járunk…
És csukaszürke mez takarja
A keservünk, a boldogságunk…
Mi katonák!

Mi katonák,
Kik csöndes éjjel
Kastélyról, módról álmodánk…
S hideg szobában ébredénk fel,
Hogy újra nem lesz vacsoránk,
Mi katonák!

Mi katonák,
Kiknek kemény szó
S „fegyelem” tanítómesterük,
„Engedelmesség” az imájuk
S „becsület” egész életük,
Mi katonák!

Mi katonák!
Mindig gavallér,
Könnyelmű életvándorok,
Kalandvadászok, novellahősök…
Dölyftől nem látó koldusok!
Mi katonák!

Mi katonák,
Kiknek a létök
Külső vígságban ellobog…
S aranysújtás alatt a szívük
Nemes eszmékért ver, dobog!
Mi katonák!

Mi katonák,
Kik nem cégérrel,
De tettel hirdetünk erényt
És hűlő ajkunk végszavánál
Fogjuk fel a HAZA nevét!
Mi katonák!

Mi katonák!
Kiválasztott faj,
Örökifjak és koravének,
Héroszok. – büszkén, kacagva vérző,
Elszánt, bátor, bohém legények!
Mi katonák!


A kommün után az elsők között volt, aki hangot adott az üldözött magyar nemzeti gondolatnak „Magyar sirámok „című kötetében. Ekkor már honvéd-őrnagy, aki tovább szolgál a szétvert magyar hadseregben.
 Verseit természetszerűleg hazafias szellemben írta, témája elsősorban a honvédség, a katonák élete,, de igen sok a népi ihletésű, romantikába hajló költeménye is. Rendszeresen benevezett verspályázatokra, melyek közül többet meg is nyert, többek közt a Grünwald, Bulyovszky, Halmos és Vigyázó féle pályázatoknak koszorúit, majd az amerikai magyarok irredenta verspályázatának nagydíjával jutalmazzák. [A vers itt olvasható: http://www.szozat.org/index.php/emlekezet/tartalommutato/12944-valyi-nagy-geza-trianon-utan ]

Takarodó

Hányszor hallám – rekrutakoromba
Félálomba, strózsákomra dőlve,
Mikor a szív csendes pipaszónál
Emlékeit halk mesébe szőtte
Az anyámról… petrence-rakásról
Fakult nóták fel-fel sírtak újra
Míg a vártán horpadt trombitáján
Öreg huszár fújta, egyre fújta:
Takarodó… esti takarodó.

Később, – hogy az obsittal kezemben
Sorshajómon messze vitt az Élet.
Milyen sokszor a fülembe csengtek
Hangjai e különös zenének.
Gondolatban… szegletes strózsákon
Hánykolódva szemléltem a holdat.
Huszár sóhajt hozott a szél hozzám
Szalma zizzent… amint csutakoltak.
Takarodó… esti takarodó.

Levendulás falusi estéket
Mikor vihar durván megzavarta,
Riadóra én is lóra kaptam
S benyargaltam zúgó zivatarba!
S úgy szerettem volna felcserélni
A szilaj dalt csöndes szordinóssal
Harci kürtök öblös, érces hangját
Lágy akkordú, bús takarodóval.
Takarodó… esti takarodó.

Földi árok mélyén vasban, vértben,
Hányszor küldöm égre így fohászom:
– E nyirkos lyuk kaszárnya szobábá,
A csupasz föld derékaljjá váljon,
Surranjon be ajtómon titokba
Édes anyám s érjen lopva csókja,
S omoljon el lelkem álmodón… egy
Békeesti halk takarodóba.
Takarodó… fátylas… takarodó.  


A jobboldali, hazafias lapok rendszeresen közlik műveit. Szarka Géza bölcsészdoktor így írt a költőről a Napkelet című folyóirat 1926 áprilisában megjelent számában:
„Feltűnő, hogy lírai világából hiányzik a nő s általán a szerelmi élmény. Ebben is kihangsúlyozódik az ő anti-individualista hajlama. Az ő költészete autonóm férfi-költészet: ott érzi magát jól, ahol erőt énekelhet. Forma-képzése terén nagy végleteket találunk. Vannak költeményei, melyeknél a hibátlan szabású külső forma-ruha alól teljes szépségében sejtődik ki a benső forma hangulati egységbe. De van sok verse, melyeknél vagy a ritmus torlódik meg a sok hibás jambus miatt, vagy a szükségrím és az oda-nem-való, inadaequat kifejezések zökkentik ki az olvasót a zavartalan élvezésből.…Néhol tökéletlen, vagy következetlen kiképzésű a költői kép: zavaróan hat továbbá a határozott névelő gyakori elhagyása olyankor, amikor nyelvi törvényeink nem engedik meg. Mesterei? Talán Petőfi a pointe-es, életfájlaló költeményeiben s az újak közül Áprily a dolgok szubjektív látásában és személytelenül tárgyias kifejezésében. Egy-két szava Adyra, Mécsre emlékeztet.”

Kárpáti fenyőből…

Kárpáti fenyőből legyen a koporsóm,
Felvidéki lányok szőjék szemfedőmet!
Havasi rózsákból fonják koszorúmat,
Erdély küldjön fejfát néma őrizőmnek,
Néma őrizőmnek!

Búzatermő Bánát, Bácska drága földje
Boruljon rám, mikor sírom behantolják!
Hadd álmodjam szépet… virrasszon felettem
A hajdani boldog, szabad Magyarország,
Dicső Magyarország!


Számos irodalmi kör, köztük a Petőfi Társaság, La Fontaine Társaság, az Országos Gárdonyi Géza Társaság  tagja. Verseit továbbra is érzésben, szellemben, felfogásban dacos és magyar költőiség jellemzi. A főváros „Ferenc József Szépirodalmi Pályázat”-án külön dicsérettel tüntetik ki.

Tallózók

Nyomorgó, vézna emberek, –
Csak napról napra tengenek,
És kószálnak, mint vert ebek…

Komoly türelmes asszonyok, –
Ruhájuk sárgult, megkopott…
Riasztó vázak, bús romok.

Fakó szánalmas kis csapat –
Kopár tarlókon bolyganak
Lenyügző életsúly alatt.

Lázálmok sebhedt népe ők –
Terített asztalfő előtt
Bujkálva, félve lépdelők.

A morzsalék is jó nekik –
Kóbor madárkák étkeit,
Mint ritka zsákmányt úgy lesik.

Görnyedve földig hajlanak,
Ha itt-ott hullt kalász akad,
És felsírnak: Óh drága mag!

Szemük fürkészve jár, keres, –
Szívük örömtől ver, repes,
Ha lelet kincsükből: kéve lesz.

S viszik, viszik a kincseket –
Friss kévécskékre könny pereg:
Leomló, fénylő gyöngyszemek.

És száz kalászajk dalba fog,
Csodás, megejtő hang zokog –
Magyar föld: zengő himnuszod…


A már említett Szarka Géza Vályi Nagy Géza verseiről:
…Valami üde, de e mellett nyugodt természetszemlélet árad ki ezekből a költeményekből: a csillagbetűző magyar pásztor ősi testvérisége a röggel s állattal; megértő szeretete a puszta titkai iránt. Sokszor szimbólummá mélyül el ez a naiv plasztikus magyar alakot mintázott meg, vagy az örök magyar Tiborc-sorsot szemlélteti.

A vén anyóka

Öreg anyó volt… jól emlékszem rája…
Elébem ködlik fakó gyászruhája, –
Mint kísértet, ha jó az éji óra:
Az életvártát félve silbakolta…
Botjára dőlve tipegett az árva,
Fogyó árnyéka sántikált utána…
Parázsszemének kilobbant a fénye
A lélek is csak hálni járt beléje, –
Madárka-testét fáradtan cipelte,
Nyolc évtizednek nyomta lomha terhe…
Élők helyett a holtakat kereste,
Virágokat tett korhadó keresztre, –
Elrendezett már mindent jóelőre:
Kész volt párnája, csipkés szemfedője…
Zsoltáros könyve ócska, megkopott már –
Olyan volt lelke, mint beomlott oltár,
S a képek benne sorra elfakultak, –
Egy fénye villant: mécsese a múltnak…

Elnéztem sokszor, amint szélbe, hóba
Rogyó lábbal a széles utcát rója, –
És megkérdeztem: mondja Sára néne,
Mi volt a legszebb perc az életébe!?
Ilykor arcán örömfény sugárzott,
Mosolyba hulltak gondszántotta árkok –
Szeméből régi tűz visszfénye áradt:
Hívő rajongás, hódoló imádat…
Távolba tévedt… megvonaglott ajka,
Rabul ejté egy igézet hatalma,
És lelke legszebb, legragyogóbb álmát,
Szent titkát, forró, szűzi vallomását
Két csacska szócskában rebegte el:
Beszélt Petőfivel…


Néha szonettekben kristályosodik ki valami nagynyugalmú témája, s ezek között vannak legszebb költeményei…

Szénahordás

Meghalt a rét… Egy vad tinó kolompol,
És rázza, rázza halk lélekharangját –
S a drága testet – boglyaravatalról –
Saroglyás, zörgős, nagy szekérre rakják…
A fürge béres rúd elébe pattan –
„Csálét” kiált… Egy rigófütty a gyászdal,
S a két mélázó, bús ökör megindul
Halott virágok terhes illatával…  


vályi1Nemcsak poéta, hanem festőművész is, aki a természet szépségének csodaszíneit varázsló módon kezeli és muzsikus, aki az emberi szív érzéseit csodálatos versmelódiákkal belopja a szívünkbe. Gyönyörű himnuszokat zeng az anyák-anyjáról, a magyar földről, a hullámzó vetésről, az aranyló kévéről, a legszebb magyar ünnepről: az aratásról és a szent magyar verejtékről. Szerelmi vallomások ezek a klasszikusan egyszerű, egészséges, nemescsengésű versek a magyar földhöz. Az agrárélet mozzanatait megelevenítő, földszagú költeményeivel a népi gondolatnak is előfutárja. Pintér Jenő magyar irodalomtörténet író Nagy Irodalomtörténetének VIII. befejező kötetében Vályi Nagy Géza költészetét így jellemzi: „Izzó fajszeretettel, ösztönös pátosszal, rapszodikus lángolással írta dalait, ódáit, elégiáit. Verseinek értékes gondolati tartalma a nyelv kifejező könnyedségével jelentkezett. Fogékony érdeklődéssel szemlélte a modern társadalmi élet jelenségeit. Természetrajongása és földszeretete, férfias zengésű életképek és tájrajzok írására késztette. A magyar röghöz való ragaszkodása, az elmúlt korok nagy embereinek tiszteletével párosult. Katonai pályafutást befejezve ezredesi rangban vonult nyugdíjba. Ekkor már a régi magyar katonaköltőkkel Zrínyi Miklós gróf, a költő és hadvezér, a magyar katonaköltészettel foglalkozik. Mint ifjúsági író is kitűnt. A második világháború után, a kommunista diktatúrában társadalmi osztálya tagjainak sorsával osztozik, nyugdíját elveszik, kitelepítik, fizikai munkát végez, hogy megéljen. Budapesten hunyt el 1968-ban.


Művei:

Harci pihenőn. Versek, katonadalok, Debrecen, Csáthy Ferenc. 1916.
Magyar sirámok. Versek, Szeged, a Szegedi Magyar Nemzeti Kormány kiadása, 1919.
Magyar szívből magyar szívhez. Szeged, Alth Lajos, 1920. – Budapest, IV. kiadás. 1921.
Angyali vigasz. karácsonyi játék, Budapest, Jegyzők Országos Árvaház Egyesülete, 1922.
Fáj ma élni. Budapest, az Arany János Irodalmi és Nyomdai Műintézet R.-T. kiadása. 1926.
Földem, népem. Az Országos Jegyző Árvaház kiadása. 1929.
Kócsag. versek, Budapest, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1936.
Tárogató. melodráma 1937.
Gróf Zrínyi Miklós a költő és hadvezér, regény, Budapest, Kir. Magyar Egyetemi Nyomda,1938.
A magyar katonaköltészet. /az ősmagyarok korától – napjainkig/ versek, publicisztikák, Budapest, Athenaeum, 1940.
Gábor Áron, a legendás székely. Ifjúsági regény, Kárpáti őrszemek / Vályi Nagy Géza; a szövegrajzok Szalmás Béla munkája, Budapest, Stádium Nyomda, 1941.
Damjanich, a hősök hőse, ifjúsági regény, Budapest, Magyar Lap- és Könyvterjesztő, 1942.
Vályi Nagy Géza válogatott versei: 1917-1943, Budapest, Magyar Lap- és Könyvterjesztő, 1943.


összeállította – cspb –

szozattv


szozat a tiszta hang nyiro pl Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf