Vályi Nagy Géza: Nyáréj
Százados fák barna sátrat
Vonnak…
Isten templomának
Öble: mély…
Fű, levél csak félve rezzen. –
Vad, borongó rengetegben
Csönd zenél…
Hold csillan a lombon által –
Színezüsttel tört sugárral
Díszeleg,
Mázzal von be szitást, utat –
Néma vándort szent ámulat
Ejti meg…
Alvó madár szárnya rebben, –
Fátylas éji szürkületben
Őz kutat
Tiszta légen hangicsálva,
Hosszú sorral húznak át a
Vadludak…
Álom csábít, mámor kábít, –
Csillagos menny gyöngykalárist
Harmatoz…
Bolygó tűznél lepke táncol –
Ág füzére illatártól
Roskadoz…
Andalító, szép az éjjel, –
Csókkal, csábbal, kinccsel kéjjel
Integet –
Pázsitszőnyeg selymes bolyhán
Fénybogárka-pár ragyog rám:
Két szemed…