Vályi Nagy Géza: Nyáréj

Százados fák barna sátrat
Vonnak…
Isten templomának
Öble: mély…
Fű, levél csak félve rezzen. –
Vad, borongó rengetegben
Csönd zenél…

Hold csillan a lombon által –
Színezüsttel tört sugárral
Díszeleg,
Mázzal von be szitást, utat –
Néma vándort szent ámulat
Ejti meg…

Alvó madár szárnya rebben, –
Fátylas éji szürkületben
Őz kutat
Tiszta légen hangicsálva,
Hosszú sorral húznak át a
Vadludak…

Álom csábít, mámor kábít, –
Csillagos menny gyöngykalárist
Harmatoz…
Bolygó tűznél lepke táncol –
Ág füzére illatártól
Roskadoz…

Andalító, szép az éjjel, –
Csókkal, csábbal, kinccsel kéjjel
Integet –
Pázsitszőnyeg selymes bolyhán
Fénybogárka-pár ragyog rám:
Két szemed…