Vértesy Jenő: Kölcsey Ferenc

javkölcseyVajon mennyi ideje maradt Kölcseynek az álmodozásból? Nemcsak a Szirmai könyvét vette elő, hogy kiírja az adatokat belőle. Ő azt is tudta, hogy e munka tele van hibás statisztikai adatokkal. Tudta a szomszéd vármegyék közviszonyait, még jobban ismerte a sajátját, látta a parasztot munkájában izzadni, fáradni. S egész beszédében nagy gondolat villan meg: enyhítni az adózó népen, mert már súlyos neki a teher.

Mindössze 59 négyzetmérföld művelni való terület van Szatmárban. Ennyi a statisztika szerint. Kölcsey azt is levonja, amiről a statisztika nem szól, a terméketlen részeket, a vizenyős helyeket, nem is szólva a gyakori áradásokról. Számokkal dolgozik, fukarszavú adatokkal. Ha az adózó nép a legkedvedzőbb viszonyok között lenne is a fölművelést illetőleg, az egész népességnek akkor is csak fele táplálkoznék itthoni terméssel. Újból adatokkal mutatja ki, milyen rossz lábon áll az állattenyésztés. A méhesek utáni jövedelem majdnem semmi. Ahol a fölművelő ilyen rossz állapotban van, ott a mesterember sincs kedvező viszonyok közt. Kevesen is vannak. Tárgyalja a kereskedést is töviről-hegyire. A Tiszát kivéve a folyóvizek járhatatlanok. Ilyen helyzetben van az az adózó nép, mely évenkint csupán a házi és hadi pénztárakba 99.015 ezüst forintnyi adót fizet. Hát még ha szűkös esztendők járnak!

Az adózók telkein az épületek is többnyire a földesúr tulajdonai, a parasztot semmi s köti helyhez, elköltözik vagy eladja, zálogba teszi földjei hasznát s ezáltal hovatovább tönkre jut. Kölcsey saját tapasztalatából hoz föl példákat. Ő maga látta.

Végül intő ujját emeli föl. „Galícia felől egyre-másra vándorolnak be a zsidók, hosszú kaftánban, hosszú szakállal, kis batyuval, szerény, összehúzódó, összetartó, élelmes és ravasz nép. Olyan, mint a nadály. Biztos romlása a népnek. A megyei kötelezettségek alul vesztegetésekkel bújnak ki. A marhakereskedés az ő jövedelmük. Övék a kocsma, ők mérik a bort, ők kaparintják kezükbe a pálinkamérést s búfelejtőnek adnak a szegény népnek mérget olcsó pénzért. Kölcsey előre lát. Nem a zsidókról szóló rémmesék villannak meg az eszében, hanem a szomszéd Galícia sorsa, melyet az izraeliták süllyesztenek le. Látja, hogy szaporodik a zsidóság, pedig amely országban megszaporodnak, az a végromlás szélén áll. Az aggodalom akkor túlzottnak látszott, hiszen elhangzott a levegőben. Kölcsey szelíd, nemes indulatú ember volt, de látott előre. Ugyanaz az aggodalom gyúlt föl Széchenyiben, mikor a zsidóreceptió ellen szavazott. Ma már az északi megyékben egész vidékek kezébe nyomták a koldusbotot s Galíciából egyre özönlenek be;”

Részlet Kölcsey felszólalásából, Vármegyei közgyűlés jegyzőkönyve, 1837. március 6-án.

szozattv


szozat a tiszta hang Hungarovox 12 19 jankocsm archiregnum1209 sztkorona MINI szentmihálynap kerecsen2018 Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf