Rónay György: Medárd után

A felhők a hegyekre könyökölnek,
reggeltől estig úgy lesik a völgyet;
néha hirtelen előrontanak
s füstölgő záporokat ontanak.

Nagyot csattan a villám karikása;
öklelőznek, kergetőznek; utána
visszafutnak, mint vásott kamaszok,
a hegy mögé és meglapulnak ott.

Az ég nevet, kimosdva tiszta kékre,
szivárványt kezd s elunva hagyja félbe;
kis szellő rebben, aztán mint ijedt
pulikölyök, a bokorba siet,

elhever ott, lábát fejére hajtja
és úgy tesz, mintha aludni akarna,
de azért fel-felsandít néha: így
tartja szemmel égi bárányait.

És most csend van. Még csak levél se rebben.
Szinte hallani, ahogy a melegben
érik a meggy, sarjad az árpa, nő
a kukorica s hízik a mező.

Aztán a hegy mögül pár óra múlva
kikönyökölnek a fellegek újra,
előbb egy-kettő, majd egész csapat,
összedugott fejjel tanakszanak;

s egyszerre hajrá! vad hejehujával
megint birokra kelnek a világgal,
legurítják az égről a napot;
zúgva ömlenek a zuhatagok –

hanem mire a völgy alját elérik,
már újra kék fent az ég egy tenyérnyit; -
és így megy ez, zápor zápor után,
kerek negyven napig Medárd után.

szozattv


szozat a tiszta hang Sinka minosz 2018 06 22 MÁTYÁS 2018 06 30 VÁC MÁRIANOSZTRA trianon 768x432 lovaijjász kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf