József Attila: Juhász Gyuláról való nóta
Hát huszonöt év rút robotja kellett
Szép, szűz szándékok postakocsiján,
Hogy egy ital bor legyen áldomása?
Hát ezért szédült nagy, szerény szíve,
Kürtjét fújván a tündöklő bakon?
Az értetlenség és a félreértés,
Magyar, dacos, konok-sörényű mének,
Nagy bánatának szelíd gyeplején,
Hogy végre mégiscsak falunkba értek.
Magyarország, duhaj legények falva,
Ó, itt nem is vár senki levelet,
Nem tud olvasni senki itt igét,
Csak néhány ember nem írástudatlan.
Itt több a csaplár, mint a néptanító,
Ki fölolvassa a szerelmes szókat.
S az igehozót fitymálja a törpe,
Pedig nagyobb, mint száz Napóleon!
Huszonötéves málhás kocsijáról
Mindenkinek jár távoli csomag,
s egy égi izenet, amit hozott,
Ahonnan jött, az örök szeretetből,
S hova már vissza is tér nemsokára,
Csak huszonöt év robotja után
Megissza ezt a hitvány áldomást.