Pozsonyi Anna: Kozmikus pillanat
Sötét semmiből, időtlenségből
látásra, fényre
kerültél ide, időbe, térbe.
Mint pici porszem csillogtatott a nap,
ámultál, éltél, számoltál holdakat
s szíved megremegtette talán a vágy.
És ez elég volt. Lágy
árnyékával jő a végtelen
s befed – hogy újra ölébe vegyen.
1981