Zalár József: Bajza József

Borongva néztél vészfelhős egére
S gyászán kesergve zenged a hazát;
De a szabadság rég várt csillagát
Szemed az éjben biztatón kísérte.

Az örök szépet s szent művészetét te
Hívatlanoktól úgy oltalmazád,
Mintha az Isten bízta volna rád;
Az eszmény volt szívednek bölcsessége.

S jön a szabadság… majd a vész rivall…
Te őrül állsz ki egyik szirttetőre,
S állsz rendületlen, mint a sziklafal.

De a szabadság véres szemfedője
Szemedből minden lángot kitörölt,
S a haza romján szíved összetört.