Czóbel Minka: Hó

A hó kifárasztott, vihar utam állta,
Pihenőt tartottam havas pusztaságba’,
Hullnak, egyre hullnak a fehér hópelyhek,
Elfedtek már mindent, mezőt, erdőt, kertet.

          *

Csodálatos összhang sohsem hallott mása:
Mámorító dallam, fehér hóomlásba’,
Csöndes várakozás bódító nyugalma,
Meg nem látott képbe’, meg nem hallott dalba’.

Mintha most egy alak fényesen kiválna:
Fehér égi angyal földig érő szárnya.
Halál, vagy szeretet? Vagy semmi? – vagy béke?

          *

Sűrűn hulló fehér hópelyhek a légbe’!