Szervác József: Hajnali öt, január

          A reggel bomba, ha az éjszakával
párzottál, cigarettával, levelet
írtál valaki idegennek, tegnap-
előtt fölírt a rendőr, lejárt
igazolvánnyal járkálsz, de ma ki-
váltod, émelygés van
gyomrodban és agyadban, gyötör
szellemi hasmenés, macskát
tartasz, újsütetű avantgarde pózod,
nem élsz együtt a szeretőddel, de
rendesen aludni csak vele, de ma
délután együtt lesztek, gyereket
álmodsz és harangokkal álmodsz,
tíz éve már, hogy eljöttek nagyon, akárha
érted, január volt, mindennél januárabb,
sírtál és veszekedtél, aztán eljött
az a fedetlen fejű február, a kocsmát
odahagytad, egyedül
voltál, egyedül,
          a reggel bomba, fejedre
pottyannak satnya sugarak, mintha
galambszar, állsz egy kipusztult
megállóban, fedetlen
fejjel, ne viselj
többé kalapot, koronát se,
hajad se növeszd többé, ne rázz
sörényt gitárzenére, induló
helyett Zerkovitzot fütyöréssz,
szülessen békebeli fiú-
gyermeked, nevezd
Zoltán-Istvánnak, ne adjon az Úr
időt hogy megölelhesd mint
férfit, hulljon kezedből minden
simogatás, maradj
egyedül, egyedül maradj,
          a reggel bomba, halálodra
gondolsz, vajon a halálban
elbomlanak-e benned szeretőid,
szeretteid benned kimúlnak-e, mint a
szó, gondolsz halálra, de még
lángszórók vigadnak benned, mint
akiben a pálinka kigyulladt,
émelygés és tűz a szemedben, halj
meg, hogy egyedül maradhass,
halj meg,
          a reggel bomba, nekiindulsz,
fedetlen fejjel, potyognak
satnya sugarak, kushad
alattuk e túlélhető béke.