Móritz Mátyás: Szent igézet

Bennem meg a várakozás,
talán már sohasem szűnik,
karácsony táján, amikor
minden lehetségesnek tűnik;

mikor tiszta örömömbe,
bele soha nem szólhatnak,
és gondjaim ha voltak is,
el mint a hó úgy olvadnak.

Mások lehet hogy szívükben
csak a bánatukat hordják,
de bennem magukat még a
legnagyobb gondok is megoldják;

van aki csak fájdalmait
szorongatja és markolássza,
mialatt engem úgy tölt ki
a szenteste szent varázsa.

Nem is engedem hogy belém
a hitetlenséget oltsák,
és hiába is akarna
megtörni a lehangoltság;

hallgatom csak ahogy az ág
reccsen, ahogy a szél zizzen,
vágyva hogy ezt a szépséget,
én örökre megőrizzem.

A halált el is feledem,
és az életet kutatom,
legszebb kincsnek gondolva, a
karácsonyi hangulatom;

a kiégett vágyak helyett,
a fa áll most  a sarokban,
melyről úgy fénylenek rám a
cukrok az ezüstpapírokban.

Bár csak sose múlna el, és
lenne vége ennek a szépnek,
hogy az ünnep, ne adja át
magát az álmos ürességnek;

hogy az üzenete nélkül,
el egyetlen perc se vesszen,
úgy hagyom hogy a szívemben,
Jézus Krisztus megszülessen.

Ilyenkor én felderülök,
és egy percre sem borongok,
és a háborúskodásnak,
nagy örömmel ellent mondok;

úgy képzelek én magunknak,
egy szebb, élhetőbb országot,
mi nem zúdítja fejünkre,
az önzést, és a fukarságot.

Ahol nem szokjuk meg soha,
a mindennapi megszokást,
és nem tesszük magunkévá
soha mi a viszálykodást;

hol nem fájdalmas az élet,
és nem holtak a remények,
ahol nem is nyomnak agyon,
a borzalmas események.

Neked is megbocsátok, ha
nézeteimért megszánnál,
ha üdvözlöm a Jó Istent,
életünk istállójánál;

hogy a mi kis életünknek,
formát adjon és keretet,
mikor körülöttünk minden
összedőléssel fenyeget.

Mert mondd meg őszintén: kiért
adnád oda a véredet,
és találnád meg ilyenkor
a lelki csendességedet;

aki téged feltámasztott,
amíg más csak elsiratott,
aki bölccsé tenné benned,
most a hülye áhítatot?...

Ki tudja most egyáltalán,
hogy a köszönet kit illet,
akiért fel kellene már
cserélni idétlen idilled;

kiért az emberi tested,
végül magadra ölthetted,
kiért nem is írhatnék most
e versnél én fennköltebbet.

2017 November 7. Kedd
Budapest, Csepel