Szász Károly [szemerjei, legifjabb] költő-író, irodalomtörténész, politikus

szasz karolySzéles látókörű irodalmár, és e mellet a kor társadalmának színes figurája volt a harmadik generációs református papi családból származó Szász Károly. Mint drámaíró, az irodalmi becsvágyú színműírás hagyományainak folytatója. Színdarabjaiban pontosan megfigyelt magyar alakok jelennek meg és eleven fordulatokkal szövik történetük szálait. Legnagyobb meseírónk Benedek Elek írta Szász Károlyról: „Mindent elért, amit nagynevű ősök ivadéka elérhet [a legmagasabb székbe, a képviselőház elnöki székébe emelte Tisza István], igen, mindent elért, csak egyet nem ért el, azt, hogy Adyt – megértse. Erős a gyanúm, hogy nem is akarja megérteni.” Szász Károly református püspök [*Nagyenyed, 1829. június 15.–†Budapest, 1905. október 15.: esztéta, drámaíró, műfordító, a Tudományos Akadémia igen nagy befolyású tagja; hazafias, vallásos és családi költészete népszerű volt] és barátosi Bibó Antónia fia, született 1865. november 11-én Szabadszálláson; középiskolai tanulmányait a budapesti II. kerületi katolikus főgimnáziumban, a jogot pedig 1883-87-ig a budapesti egyetemen végzett. Majd 1888-ban jogtudományi doktori oklevelet szerzett és belépett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba, később, 1901. decemberében osztálytanácsos, 1905-ben kinevezett osztálytanácsos lett. 1903-tól 1906-ig az elnökség vezetője volt, ezután pedig az irodalmi és tudományos osztály főnöke. Egy szemesztert 1888-ban a strasbourgi egyetemen töltött és körutat tett Német-, Francia-, Olaszországban, Svájcban, Hollandiában és Belgiumban.  1910-től Tisza-párti országgyűlési képviselő, 1917–1918-ban a képviselőház elnöke, ő hirdette ki a köztársaságot. Az Uránia című tudományos folyóiratnak fennállásától (1900) társszerkesztője, a Budapesti Közlönynek szerkesztője volt. Külföldi útjáról tárcákat írt a Fővárosi Lapokba és a Vasárnapi Újságba; e lapokban, valamint a Budapesti Szemlében, Ország- Világban, Magyar Bazárban, Új Időkben, ahol több költeménye jelent meg. Költeményeit a romantika jellemezte, leginkább ódákat, elégiákat és bölcsellő énekeket írt.

A pusztán

Kinn a pusztán álldogálok,
El keletnek messze látok,
Hol mosolygó nyájas képpel
Ölelkezik föld az éggel.

Köröskörül a sík róna,
Mintha egy nagy asztal volna,
Melynek tarka terítője
Vadvirágból vagyon szőve.

Fenn az égen lassan jár a
Bárányfelhők fehér nyája,
Keletről jő s tart nyugatnak,
Hol talán majd megnyugodhat.

Itt a derűs kék ég alatt,
Ahol első dalom fakadt,
Itt e délibábos síkon
Vagyok én igazán itthon.

E derűs ég – itt-ott rája
Vetve könnyű felleg árnya –
Az én életemnek képe:
Rövid búra hosszú béke.

Mint e szellő, mely itt szálldos
Egy virágtól más virághoz:
Úgy száll lelkem, szárnyra kapva,
Gondolatról gondolatra.

A délibáb, mely ott reszket,
Álmaimra emlékeztet,
Amelyek – ha elmerengek –
Fényben úszva megjelennek.

Magosan járó pacsirta,
A te nótád nincs leírva,
Mint én is a legszebb dalom’
A szívemben hordozgatom.

Itt az én hazám, e tájon,
Ide mindig visszavágyom,
Vissza, mint, a vándormadár,
Amely annyi földet bejár.

Elválnia mindig nehéz,
Oly sokszor vissza-visszanéz, –
S megtértekor amit érez:
Mindig olyan nagyon édes!

Bensőséges hang, az emberi értékek megbecsülése csendült ki költeményeiből. Családi életének gyászát, az özvegyen maradt férj lelki vívódásait megkapó lírai formákba öntötte. Verses regénye, „A szabadfalvi pap leánya” [1927] finom hangulattal átszőtt történet az erényeiben tántoríthatatlan nőről; Katinka, a pap leánya varázsos, és mégis húsból-vérből való egyéniség, a női ideál művészi megmintázása. Gárdonyi Géza visszaemlékezése rámutat nyugodt, flegmatikus egyéniségére: „Eszembe jutott, micsoda áhítattal léptém át az országház küszöbét. A szívem feldobogott, hogy a haza sorsának kohójában éreztem magam; az ellenzéki képviselők akkor is alázattal várakoztak a miniszteri szoba előtt a folyosón, és az örök-étvágyú legifjabb Szász Károly akkor is derülten folytatta négy órával azelőtt megkezdett zsebbéli ebédjét…”. Érdekes viszont, hogy ennek ellenére vehemensen támadta Ady Endrét, egyik szélsőséges ellenfele volt, irodalmi értékelései közül Adyról szóló tanulmánya országos feltűnést keltett.  A Budai Szemlébe néhány könyvbírálatot, a Vasárnapi Újságba néhány életrajzot, színmű bírálatot és kisebb közleményeket írt; cikkei az Urániában [1900. Vörösmarty, 1903. Heine költeményeiből, 1906. Budapesti magyarság, 1907. Tolsztoj Shakespeare-ről, 1907. A Nemzeti Színház, 1907-1908. „Színházi levél” című. számos bírálata a Nemzeti Színház előadásairól, és számos könyvismertetés. A Magyar Nyelvben, 1905-től apróbb nyelvészeti írásai jelentek meg.] A magyar drámairodalom e korszakának megítélésében fontos helyet foglalnak el bírálatai. Könyvismertetéseit a nemzeti hagyományok tisztelete és bátor szókimondás jellemezte.  Esztétaként legszívesebben a magyar dráma múltjával és a magyar színészet történetével foglalkozott, tanulmányaiból nőtt ki rendkívüli gonddal kidolgozott összefoglaló elemzése „ A magyar dráma története”. Kortörténeti értékű visszaemlékezései realisták, őszinték, szépen kidolgozott irodalmi alkotások, [gróf Tisza István, Emlékezés a vörös uralomra, Emlékek, Színésznők]. Elhunyt, 1950. március 21-én.

Balogh kadét bokrétája

Iszonyú puskadurrogás közt
Szörnyű harc folyt a völgybe’ lenn…
A töltéseknek – jó szerencse,
Hogy füstje volt csak, magja nem.
Az ezred számos rajvonalra
Oszolva küzdött szanaszét –
Míg egy szakasszal oldalvédként
Masírozott Balogh kadét.

Balogh kadét az iskolából
Csak most került ki, két hete –
Négy napja még csak, hogy berukkolt,
S ez volt legelső szerepe.
Nagy boldogan és szörnyű büszkén
Vezénylé apró seregét,
A marsali-botról álmodozva
A tejképű Balogh kadét.

Ahogy haladtak, egy berekben
Megmozdul néhány árny-alak.
Az ifjú hős kardján s szemében
Fény villan meg. Előre csak!
Az oldalvéd rohamra készül,
Feltűzve minden panganét…
Lám, a dicsőség mily közel van –
Ujjong a kis Balogh kadét!

Futólépésben a csapatka
Gyorsan a kis berekbe ér –
De ah, mi ez? Ijedt sikongás,
Gyermeksereg lármája kél.
Egy vén dada, egy ifjú lányka,
És öt gyerek – mindössze hét…
Mintha gyökeret verne lába,
Úgy áll meg ott Balogh kadét.

De nem a szégyen állítá meg,
Hogy ilyen ellent ostromolt –
Ami őt bámulatra készté,
Az az ifjú lányka volt.
Nem is leány tán – égi tündér,
Ki szárnyát készül nyitni szét –
Gyönyörrel nézve finom arcát,
Átszellemült Balogh kadét!

…És folyt a harc… Dörgött az ágyú,
A döntő perc már itt vagyon…
Két tűz közé jutván a lányka,
Egyszerre elsápadt nagyon.
Kötelmet teljesít a hadfi
Akkor is, hölgyet hogyha véd –
Ezt gondolván melléje ugrik
Készségesen Balogh kadét.

A dajka fut az öt gyerekkel,
Majorjuk ott fekszik közel –
Az alélt lánykát lovagja
Izmos karjába fogja fel.
A reglement-ok ily esetről
Nem intézkednek semmiképp –
Így a major felé igyekszik
Szép terhivel Balogh kadét.

Az erdőcskéből hogy kiértek,
Már jött a lányért egy kocsi,
S csak amint arra felsegíték,
Szemét akkor nyitotta ki.
A lány s ifjú egymásra néztek
– Oh édes, néma szem-beszéd –
…És szívét elszorulni érzé
Az elsápadt Balogh kadét!

A szép leány keblére tűzve
Egy kis virág-bokréta volt,
S amint azon babrált kezével
És a fiú felé hajolt:
A bokrétácska – induláskor –
Az út szélére hulla épp…
Hát persze fölkapá a csokrot
S fülig pirul Balogh kadét!

Hogy hány csókot nyomott reája,
Azt megmondhatnák – a bakák,
Kik ez idillhez – bamba képpel –
A hátteret szolgáltaták.
Sapkájához tűzé a csokrot
– A  forsrift ellen bárha vét –
De gondolt is most regulával
A lángra gyúlt Balogh kadét!

Már az idő jól ősz felé járt,
Zörgött a száradó haraszt,
S a kis virág, ím, visszahozta
Az édes, fűszeres tavaszt.
Ezt érezé ifjú szívében,
Mögötte míg csapatja lép,
Amelynek élén ezredéhez
Vonul büszkén Balogh kadét.

Ottan folyt már a megbeszélés:
Egész csomó tiszt körbe állt,
Míg középütt nagy hadonászva
Az ezredes úr – kiabált.
Megpillantván a hősi ifjút
Az ajkán elhalt a beszéd,
De bámulatja szólni látszott:
– Megőrült tán Balogh kadét?…

Hja, persze, az nagyon szokatlan
– Eddig talán elő se jött –
Hogy egy kadét felbokrétázva
Jelentkezzék a front előtt.
A tisztek szörnyen integettek,
De ő értetlen néze szét –
…Kapott is ám hat hosszú hétre
Áristomot Balogh kadét.

Mikorra meg letelt a hat hét,
Áthelyezék az ezredet…
Szegény gyerek még azt se tudta,
Hogy szép tündére ki lehet?
Lenn, az alföldi kis majorban
Tölté a lány bús életét –
Míg ott fönn a lengyel határon
Ábrándozott Balogh kadét…

…Eltelt sok év. A kis leányka
Egy vastag bácsi nője lőn –
Az ifjúból meg őrnagy úr lett,
Nyert sok babért a harcmezőn –
De a bokréta tört virágit
Balogh őrnagy se szórta szét,
Egy kis dobozban ott pihennek
Hol elrejté – Balogh kadét…   


Munkái:

Irodalom
A múzsa. Vígjáték egy felvonásban. [Budapest, 1893. Nemzeti Színház: 1892. október 28.]
Katolnai úr házasodik. [ Vígjáték három felvonásban. Nemzeti Színház: 1894. november 9.]
Balogh hadnagy története.  [Elbeszélés. Budapest, 1899.]
Kántorné. [Színmű egy felvonásban. Budapest, 1904. Nemzeti Színház: 1907. február 22. ]
Versek. [Budapest, 1908. ]
A szabadfalvi pap leánya. [Verses regény. Budapest, 1927.]
Képek és történetek. [Novellák, rajzok. Budapest, 1928.]
Ciprus. Versek. [Budapest, 1936.]
Kéziratban [?]: A botrány című négyfelvonásos vígjátéka [az MTA a gróf Teleki-féle 100 arany pályadíjjal jutalmazta].

Értekezés
[Tisza István. Jellemrajz. Budapest, 1920. ]
         [Várszínházi emlékek. Budapest, 1921.]
[Emlékezés a vörös uralomra. Budapest, 1922.]
[Emlékek. Budapest, 1925.]
[Színésznők. Budapest, 1926.]
[Magyar fa sorsa. Makkai Sándor református püspök Ady-könyvének bírálata. Budapest, 1927.]
[A magyar dráma története. Budapest, 1939.]


Szerkeszttette 1891 óta a Protestáns Új Képes Naptárt [melybe számos költeményt és cikket írt; ezek közül fölemlítendő az 1907. évfolyam, „Emlékezés apámra”];
 Az Uránia tudományos folyóiratnak fennállása [1900] óta volt 1946-ig társszerkesztője.

Források: Benedek Elek: A püspök meg a püspökfi, avagy a Magyar Fa sorsa, Gárdonyi Géza: Tükörképeim, MEK, Szinnyei József: A magyar írók élete és munkái, Szász Károly: Versek, Budapest, 1908.

összeállította: -cspb-

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf