József Attila: Illyés Gyulának
Minket, Gyuszi, szeretni kell,
s engem tán jobban s láthatóbban.
Ki vassal szerelmet mível,
az földet mível parasztsorban.
Mi föld vagyunk, s ha meghalunk,
minket nem is kell eltemetni,
de addig, addig el kell minket
az istenek elől szeretni.
Így egymás nélkül kódorogva
fojtott dühünk az égbe száll, –
s a fojtott düh az Isten lelke,
s az Isten földet nem kapál.