Takáts Gyula: A remény színével
Talán ki is égett az orgona
és füvem a két oszlop előtt,
mint sárga pergament időt,
idézi rokonát, a legelőt.
A zöldet!… De tüzet köp az ősz.
Versenyre kel a nyárral.
Levéltelen csak rügyet tart
az ág s elvétve szól madárdal.
Töppedt szőlőt vág a szedő.
Szedik is gyorsan… Nyúzzák a hegyet.
Bicskáktól villog a hegyi határ
a vérszín levelek felett.
Barbár öröm… A bárány nyúzva,
akár az ember becsülete!
Ügyész szöveg, vallató paprika,
s ragad a fakanál nyele.
Kavarja kondérunk az ősz
a kifagyott fügék között…
Jég, parázs és rá még az ember,
A remény színével sehol a zöld?!