Túrmezei Erzsébet: Gergely kicsinyek és nagyok között

Az édesanya még ott állt kisfia kedves fája mellett, karján édes, érett körtékkel tele kosárka, amikor vidáman beköszönt az utcáról egy arra menő, mosolygó, szőke gyerek. – „Varga Feri!” – emlékezett az édesanya, s eszébe jutott az a tavalyi októberi nap, amikor Varga Ferit megismerte.

    Akkor nem volt a gyerek ilyen vidám. Vörösre sírta a szemét, abbahagyta, megint rákezdte. S Gergő nem győzte vigasztalni:

    - Ne búsulj, Ferikém! Meglesz, előkerül!

    Feri elvesztette az édesanyja kis kosarát. Egészen új volt, születésnapi ajándék. Gergő nem tudta megvigasztalni az utcán, ahol találkoztak, hazavitte hát magával.

    - Hátha tud anyukám valami tanácsot! – Nagyon a szívére vette Feri bánatát. Egyszerre csak megszólalt:

    - Ferikém, ha te erősen tudnál hinni, buzgón tudnád kérni, az Úr Jézus egészen biztosan segítene.

    Feri azt felelte, hogy ő hisz.

    - Akkor mindnyájan imádkozunk, hogy találd meg a kis kosarat – döntött Gergely.

    - Azután bemégy minden iskolába, bejelented a tanító uraknak, s míg ők a gyerekek közt kihirdetik, kéred a Megváltót, igazgassa úgy a megtaláló szívét, hogy visszaadja a kosarat. De ugye, ha meglesz, visszajössz és elmondod nekünk is, hogyan hallgatott meg a Megváltó?

    S másnap jött is a Feri gyerek, ragyogott az arca, ujjongva lóbálta a kis kosarat. Amikor elmondta, hogyan talált rá, Gergely boldogan szorította meg a kezét.

    - Most látod, milyen jó az Úr Jézus. Boldog, aki Őbenne bízik. Légy nagyon hálás, Ferikém!

    - Az leszek! – bólintott Feri.

    Ó, mennyi kedves emlék támad föl ezt a vidám Feri gyereket látva! Mintha tegnap történt volna minden. Mintha tegnap gyűjtötte volna maga köré Gergely a kisfiúkat, hogy a bibliai képeskönyvét megmutassa nekik. Úgy szeretett iskolát játszani velük. Elbeszélte nekik, mi mindent cselekedett az Úr Jézus. Egyszer a tenger lecsendesítésének a történetét magyarázta.

    - Tudjátok, dörgött, villámlott, rettenetes zivatart lehetett.

    - Jaj, félek! – szeppent meg az egyik kis hallgató.

    - Hisz a Megváltó jól tudja, hogy olyankor fél az ember, azért mondta, hogy „veletek vagyok minden napon e világ végezetéig”. Azért mondta, hogy „ne féljetek”!

    Egyik kis barátjával mindig megosztotta a tízóraiját, mert az nála is szegényebb gyerek volt, s nem kapott semmit otthon. Azért tett reggelenként kevesebb cukrot a kávéjába, hogy a szegény, beteg Anna néninek cukrot vihessen. Megédesítette vele a teáját, s meleg szeretetével öreg napjait.

    Ha valamilyen kedves történetet olvasott, elmesélte, hogy felolvasta Anna néninek is. Az öregasszony nehezen várta, mikor nyílik az ajtó, és lép be a mosolygó szemű kis látogató. Egyszer elmondta neki bizalommal, hogy már három éve beteg, s fél, hogy elveszíti a szeme világát. Gergely gyermeki nyíltsággal kérdezte meg:

    - Anna néni, nem kérhetném akkor az Úr Jézust, hogy hamar vigyen haza téged? Úgy látszik, nem akar már meggyógyítani.

    Anna néni beleegyezett ebbe, s ettől a naptól kezdve Gergely olyan biztosra vette, hogy kedves betege nem marad már sokáig a földön, mintha megmondta volna neki valaki.

    - Édesanyám, ha most nem látogatod meg Anna nénit, később már nem mehetsz el hozzá, mert a Megváltó megígérte, hogy hamarosan hazaviszi.

    Valóban a következő vasárnap örökre lecsukódott Anna néni szeme.

    Milyen jó segítség volt otthon is; örömmel végzett bármilyen ki szolgálatot. Futott a postára, a boltba. Amikor Bandi bátyja a fronton volt, a világért sem hagyta volna, hogy más vigye postára a tábori lapot. Egyszer nagyon kellett sietnie, hogy el ne késsen.

    - Anyukám, most csak hazafelé imádkoztam érte, hogy jól megkapja Bandi s lapot, mert odafelé azért kellett imádkoznom, hogy be ne csukják a postát!

    S hányszor elmondta munka közben: „Anyukám, imádkozzunk, hogy az Úr Jézus őrizze meg, áldja meg Bandit!”

    Amikor Bandi fogságba esett, s egy darabig hírt sem kaptak felőle, akkor is ő volt a vigasztaló:

    - Várj csak, anyukám, hamarosan megjön a levél! Csak kérjük az Úr Jézust, majd segít Ő a maga idején. Ő tudja hol van és mindenütt ott van vele.

    Kis pajtása csodálkozott, hogy nem sírnak-rínak, mint mások.

    - Tudod, ha nem a Megváltóval lenne, akkor igen, de így nem – felelte Gergely.

    S hamarosan megérkezett a hír, hogy Bandi egészséges, de fogságban van. Ó, milyen forró hálaimádság tört elő a kis Gergely szívéből. Kikereste az énekeskönyvből a dicséreteket, hálaadó énekeket, és teleénekelte a házat.

„Hogyne dicsérném az Isten
Zengedező énekkel!”

szozattv


szozat a tiszta hang mma plakat1 B1 FIN 2 aranykonferencia 2017. 11.19. VASÁRNAP   ArchiRegnum Könyvkiadó Napja   plakát 03 Sinka est meghívó szentlászló szentkorona OMLI Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf