Harsányi Lajos: Wagner; Parsifal

Zene titánja: dörgő forradalmár,
Hallottam trombitáid vad tusáját:
A Rajna húzta csillogó uszályát.
A mélyben énekelt a walkür
S halk űr
Remegve leste Siegfried szörnyű harcát.
És könny takarta az erénynek arcát,
Mikor meglátta roppant hősöd estét.
Az istenek ijedve lesték
Amint felzeng komor gyászindulója
S a harsány trombiták fúvója
Lángot dobott a hegytetőre
S pogány varázsok őre:
Wotánnak vára porig égett.
Az isteneknek alkonyában
Döbbenve ittam félelmes zenédet.

De mégis akkor voltál legnagyobb,
Mikor az édes Parsifal
Előlépett zenéd arany ködéből,
Sugáros Ártatlan, követ az égből.
(A Grál-várban a szent Vérrel miséznek.
Lehajtott fejjel ülnek a vitézek.
A hófehér hatalmas kupolából
Gyermekkar édes himnusza aláfoly.)
Te ekkor a zene örök ormára mentél
S a nagy Szentség előtt, titán eretnek
Alázatos szívvel – letérdepeltél.