Dsida Jenő: Őszről akartam verset írni

Őszről akartam verset írni.
Zizegő, fájó muzsikáról,
Szívünkbe tépő temetésről
Szomorú, csendes elmúlásról.

Őszről akartam verset írni.
Hogyan lett puszta ligetem,
Hogyan borult rá szemfedő
Fehéren, némán, hidegen.

Őszről akartam verset írni.
Szélviharról, mely sírt felettem,
Ábrándról, mely nem teljesült
Álomról, melyből felébredtem.

Bimbóról, melyet dér lepett meg,
Mely későn jött és sohse nyílt ki,
Örökké tartó fájdalomról -
Őszről akartam verset írni.

S ekkor valami csoda történt,
Halljátok, ím, a nagy csodát:
Elémbe gyöngén, reszketőn
A Nap vetette sugarát.

Mint egy különös üzenet
Melyet titokban küld a távol,
Mint egy mámoros ébredés
Rémekkel népes éjszakából.

Csak egy parányi napsugár volt
Rákacagott a hosszú télre,
S nyomában mintha félve bújna
Egy ici-pici, zöld levélke...

Előttem kápráztatva játszott,
Mozgott, rezgett, táncolt a fény -
És ekkor, ekkor megértettem,
Hogy mit jelent e szó: remény!

                                          1924

szozattv


szozat a tiszta hang nagylaszlo hajóút csillagokutjan palocviltal kurultaj magyarokogyűlése
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf