Szemere Miklós: Bordal

Fiúk a bor istenének
Anyja ki volt? Semele!
Semele volt édes anyja,
A fia meg Szemere.
Isten vére buzog bennem,
Úgy tekintsetek reám!
Fel, fiúk, a boros kancsót,
Éljen Bacchus, az apám!

Tudjátok-e hol születtem?
Ős Tokajnak szent hegyén.
Szőlőfürt borult ajkamra
Anyaemlőnek helyén.
Édes muston növekedtem,
Mint harmaton a virág, –
Bujdosóra hát a kancsót,
Bujdosóra, cimborák!

Kancsót, fiúk! e földön a
Szív legnagyobb orvosát!
Tudta Bacchus mit tesz, midőn
Az égből a földre szállt.
«Félre csillagkoszorú! – mond –
Jer fejemre, zöld  borág!»
Bort, bort! bánatoszlató bort
A pohárba cimborák!

Nagy bú ülte lelkem egyszer:
Eltemették szeretőm;
Búmban bort ittam s leültem
Sírjára a temetőn.
De mit látok! minden fejfa
Helyett egy-egy rózsaág!
E csodát mi szülte!? A bor!
Fel a kancsót, cimborák!

Fel a kancsót! minden egyéb
Csömört szül, higgyétek el:
E föld – régóta kóstolom –
Keserű egy eledel!
Hideg a menny, – s álltam szélén:
Nagyot éget a pokol!
Kettő jó csak e világon:
Az első csók és a bor!

Fel a kancsót, a virágos,
Teli kancsót, – igyatok!
Míg a földbe nem kaparnak,
Vezéretek én vagyok.
Mit mondtam? hisz kinek apja
Isten, meg sem halhat ám;
Kancsót, fiúk, kancsót! éljen
Bacchus, nagy dicső apám!

szozattv


szozat a tiszta hang csurkaszentmihályi Egy az Isten 1117 Fényességes csillagok 1124 bevonulás A5 Matyas 1129 szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf