Mátyás király és a cseh favágó

matyas kiraly Page 008 nagykepCseh népmonda nyomán –

Amikor Mátyás király Hradistye városát ostromolta, vártalanul erős felmentő sereg támadta meg. Ekkor a védők is vérszemet kaptak, kirohantak a falak mögül, és a magyar sereg két tűz közé került.

    Amikor a magyarok látták a veszedelmet, futásnak eredtek. Futott maga a király is, futás közben egyedül maradt, mint az ujjam: egy szál katona sem kísérte.

    Mátyás király rossz szűrt szerzett, azt vette fényes ruhája fölé, hogy fel ne ismerjék. Az éjszakát a Királyhegy alatt egy erdőben töltötte: puszta föld volt az ágya, csillagos ég a takarója.

    Másnap a király egy cseh favágóval találkozott, az megsajnálta, és elvezette kunyhójába, amely Brod község szélén állott.

    Útközben a favágó egyre vigasztalta a királyt, akit szegény vándorlegénynek nézett, de azt is mondogatta, hogy a felesége bizony nem szíveli az ingyenvendéget.

    Amikor beléptek, az asszony vasvillaszemmel nézett a vándorra, s még vacsorálni sem hívta.

    Ezt nagyon restellte a favágó, és hogy a vendég ne értse, csehül mondta az asszonynak:

    - Tégy még egy kanállal, had jusson a kopasznak is!

    Mátyás erre elmosolyodott, mert csehül is jól értett, de nem árulta el magát.

    Hiába nógatta a gazda, nem ült az asztalhoz, csak nézett szomorúan a hamvadó tűzbe.

    Most már az asszony is megsajnálta, nem is küldte a padlásra, hogy ott aludjon, hanem a szobában vetett neki ágyat – maga meg az urával a konyhában maradt.

    Mátyás király éjszakára elbúcsúzik, beteszik a szoba ajtaját, s attól fogva egy pisszenést sem lehetett hallani.

    Elcsodálkozik ezen a favágó felesége, és beles az ajtó hasadékán, vajon mit csinál ez a szomorú vándorlegény. Hát látja, hogy a vendég a rongyos szűrt levetette, s most fényes ruhában, drága aranyövvel a derekán, drágaköves kereszttel a nyakában ott áll a szobában, és egy könyvből olvas.

    - Szent Isten! Ez valami nagy úr lehet – súgta oda az urának.

    Belesett a favágó is, és megcsóválta a fejét.

    - Ez bizony valami nagy úr lehet, és te még azt a kis borsót is elsajnáltad tőle!

    Sokáig nem tudtak elaludni, mind azon töprengtek, hogyan engeszteljék ki ezt a nagy urat.

    Amikor az asszony újra belesett az ajtó hasadékán, a vendég már aludt: fejét a karjára bocsátotta, úgy aludt az asztal mellett, és előtte tövig égett a gyertya.

    Alig hajnalodott, az öregek már talpon voltak, és azon tanakodtak, hogyan tegyék jóvá a mulasztásukat.

    De a vendég jókedvűen lépett ki a szobából, jó reggelt kívánt, kezet adott, és azt mondta a favágónak:

    - Tudod-e, öregem, hogy a házad a király szállása volt? Én Mátyás vagyok, a te urad és királyod. Jól éreztem itt magamat, és még egy kis ideig nálatok, maradok. De most siess a főbíróhoz, és mondd meg neki, hogy Mátyás parancsára jöjjön ide azonnal.

    A szegény favágó azt sem tudta, melyik lábára álljon. Hogy az ő vendége maga a király! Szent Isten, hogy bánt vele tegnap az asszony!

    De már indult is, mert a király sürgős üzenettel küldte a főbíróhoz.

    A főbíró gazdag cserzővarga volt, aki a szegénynek még köszönését sem fogadta. Nagy munkában volt: javában emelgette ki a bőröket a cserzőkádból.

    Mondta neki a favágó:

    - Főbíró úr, Mátyás király azt parancsolja, hogy jöjjön azonnal a házamhoz, mert ott pihen őfelsége.

    - Megbolondultál, öreg? Mondd meg annak a királynak, aki a te házadban pihen, hogy munkában vagyok, nem mehetek. De ha idejön, szívesen látom.

    Azzal nagyot kacagott a főbíró, és tovább emelgette a bőröket.

    A szegény favágó se élt, se halt, úgy támolygott haza az üzenettel. Mi lesz, ha megharagszik a király? Úgy őgyelgett saját kunyhója körül, mintha idegenben járna: nem mert belépni.

    De Mátyás király meglátta a favágót, intett neki, és behívta.

    Mit tehetett a favágó? Elmondta nagy kínnal, hogy mit üzent a főbíró.

    De már erre Mátyás is megharagudott, és azt mondta a favágónak:

    - Mondd meg a főbírónak, jöjjön azonnal, mert különben nagy baj lesz!

    Amikor a favágó ismét bekopogott a főbíró kapuján, más mindenfelé száguldoztak a huszárok, és keresték Mátyás királyt.

    Most már megszeppent a főbíró: hátha igazat mondott a favágó? Mégis itt lenne a király?

    Amikor a főbíró látta, hogy a favágó ismét a kapuban áll, mindjárt tudta, hány hét a világ. Rögtön indulni akart, alig tudott az asszony egy rossz köpönyeget ráteríteni, azon mocskosan futott a királyhoz.

    Ezalatt híre futott a városban, hogy Mátyás király Brodba érkezett. A tanács urai díszes öltözetben megjelentek a királynál, ott tisztelegtek a favágó kunyhója előtt.

    Ekkor Mátyás király elrendelte, hogy tüstént új főbírót válasszanak, és többet cserzővargát a főbírói székbe ültetni ne merészeljenek.

    A tanácsurak pedig eskü alatt megfogadták, hogy a király parancsát teljesítik.

    Ezután Mátyás király a tanácsot elbocsátotta, és a favágóhoz fordult.

    - Ide hallgass öreg! Ti engem mint szegény vándorlót befogadtatok, ezért nektek jutalom jár. Kívánj bármit, mindjárt teljesítem.

    Összenézett a két öreg, és mondták közös akarattal:

    - Nekünk gyermekünk nincsen, mi már holtig elkínlódunk, ahogy eddig éltünk.

    - Nem addig van az – mondta a király, – Mátyás mindenkor megjutalmazza azokat, akik megérdemlik. Mit kívántok?

    - Ezt a kis földet kérjük itt a ház körül – mutatott a földre az öregasszony.

    - Ha már földünk lesz, nem fizessünk érte adót – tette hozzá az öreg.

    - Jól van, meglesz – mondta a király. – Nesze ráadásul még egy marék arany, ennek még hasznát látjátok a gazdaságban.

    Mátyás király mindjárt adománylevelet írtatott a birtokról, aztán búcsút vett az öregektől.

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf