Czenk: Ha visszatérsz…
Magányos szobámnak kietlen zordsága,
Sóvárgó lelkemnek felszálló sok vágya
Ne riasszon vissza.
Lesz még derűs fény, mely felvidít és éltet,
Lesz még édes remény, boldogságígéret,
Ha visszatérsz újra.
Nevetni fogok, hogy felvidítsalak,
Ölelni, csókolni, hogy nálam tartsalak,
S ne menj el én tőlem,
A lelkem szárnyával majd körülrepkedlek,
Szívem melegével magamhoz ölellek,
S nem mégy el éntőlem.