Szelestey László: Sír a kis galambom
Sír a kis galambom,
Sírok én magam is:
Sírunk mind a ketten,
Igen keservesen.
Anyám, édes anyám,
Mért üldöztél engem?
Mért nem hagytad ezt a
Kis leányt elvennem?
Hadd lett volna szívem
Megvigasztalója,
Arany álmaimnak
Arany pillangója.
Elhervadt a vidék,
Bús a falu tája:
Hallgat a furulyám
Szomorú nótája!
Mintha a mezőben
Minden fűszál sírna,
S minden bokor szívem
Temetője volna!…
Ne sírj, rózsám, ne sírj!
Hej, úgyis hiába:
Nem lát engem soha
Édes anyád háza!