Berecz Károly: Őszi rózsák

   Szép ragyogó csillag, szerelem csillaga,
Feltűntél életem borult láthatárán;
Tündöklő sugárid varázsragyogása
Boldogságot áraszt keblem pusztasága.

   Ó mily epekedéssel s mióta kereslek,
Ifjúságom kedves bujdosó csillaga!
Hol késtél? hisz érted vert oly szakadatlan
Forró keblemnek minden dobbanása!

   Láték álmaimban s kacér pillantásban,
Láték nem egy, de csak lehulló csillagot,
Míg egy kis leánynak epedő szemében
Megismerém tiszta, égi ragyogásod.

   Ó maradj s ne tűnj el, mint a futó villám
Messze a láthatár sötét éjjelében,
Ragyogj szívem fölött szelíd lobogással,
Miként a pásztortűz elhagyott vidéken.