Sajó Sándor: Eger

Kétoldalt a halmok, síkra lankadón;
Kékfátylas Bükk fönt észak távolán;
A völgy ölén a líceum s a dóm:
Kövekbe szépült hit és tudomány.

Mint anyakotló kis csibéire,
Apró házakra sok torony vigyáz;
Harangszó leng a tájon messzire,
Egy minaretről néma ősi gyász.

Mint zöld repkény az omló várfalon,
A múlt porából új élet fakad:
Új szőlőtőkék a hegyoldalon,
Új háztetők a régi vár alatt.

Szűk görbe utcák megkopott kövén
Dicsértessékes palócnép tapos;
A nagy piacon, bronzszobor tövén,
Friss málna, édes, gomba, illatos.

Amott a vár: ringatja kebelén
Dobó hírét s az alvó Gárdonyit;
Alján a város, mint ifjult remény,
Napfényben fürdik s szépet álmodik.