Lendvai István: Alkony Tihanyban

Homályodó Balatonban
fakópiros ég derengez.

Méla szelíd nyugalom van,
míg a szirtről elmerengesz,
feledve sok lélek-harcot,
s hogy előredőlsz a padon:
egymásba néz emberarcod
és a titkos nagy Balaton.

Méla szelíd csöndesség ül
körülötted és szívedben.

Futó fuvalom-emlékül
hajad fürtje csak ha lebben:
tengermélyek, ezredévek,
történelmek elmerülnek,
égbolt és tó egyberéved, –
nincs Idő, csak Örökünnep.

Fakópiros ég derengez.
Mély a tó. Mélyebb a.
Szóban mily halványan zeng ez,
mit a Mindennel beszélek,
túl a szón és túl a harcon
szirt fölött egy árva padon.

Egymásba néz emberarcom
s a homályodó Balaton.