A tücsök meg a légy lakodalma

Magyar népköltés

Megunta már a tücsök:
Egyedül cirpelni –
Ölelgette a legyet,
El akarta venni.

– Elvennélek te kis légy,
Ha kicsi nem volnál,
– Hozzád mennék, te tücsök,
Ha görbe nem volnál.

Megolt a nagy egyesség,
Lagzit csaptak rája,
Olyan cécót, híre ment
Hetedhét országba.

Szecskó, darázs, szitakötő,
Száz barázda billegető,
Bőregér s több nemes czéhek,
Bölcs násznagyok és vőfélyek,
Tenger cincér, apró béka,
Voltak ott nagy parádéba,
Nyoszolyólány: rengő, ringó,
Karikázó száz pillangó,
Fürge násznép, ifjak, vének
Megjelentek, mint vendégek.

Farkas volt a mészáros,
Három ökröt vágott,
Azontúl meg malacot
Tízet is lerántott.

Kutya is a küszöbön
Borsot akart törni,
Macska is a konyhában
Szakács akart lenni.

Oda ugrott a hörcsög,
Násznagy akart lenni,
Mellé ugrott az egér,
Társa akart lenni.

Gólya volt a pirimás,
Szúnyog a szekundás,
Büdös bogár a bőgős,
Zöld béka a flótás.

Dudorászott a denevér,
Farkas fújta farkát,
Előugrott a majom,
Roptatta a pujkát.

Dühbe jött a cinege,
Megfogta a sörkét,
Cibálta az üsztökét,
Pofozta szegénykét.

A dongó a darázzsal
Földön verekedtek,
Soh’ se láttam fullánkot
Még olyan mérgesnek.

Oda ugrott a varjú,
Bíró akart lenni,
Úgy megvágta egy vén tyúk,
Föl se tudott kelni.

In: Endrődi Sándor; Magyar népballadák