Mátyás és a török basa

Tolnai népmonda nyomán –

Úgy mondja a monda, hogy mikor Mátyás uralkodott, a törökkel nagy volt a vitatkozás meg a gyűlölködés.

    Az akkori királyok azon törekedtek, hogy mindegyiknek legyen táltos szolgája. Salamon királynak is volt, meg Mátyás királynak is volt: Toldi volt a neve. Az csak úgy hívta Mátyás királyt, hogy Matyi.

    Egyszer összevesztek valamin Mátyás királlyal, mert hát a táltos szolga is tartotta magát valakinek, hát Mátyás kő közé rakatta Toldit, úgyhogy csak egy kis szelelőlikat hagyott, amin lélegzett.

    Közben a török basa fölküldött Mátyás királynak három csikót, hogy írják le és küldjék el, melyik a legidősebb, melyik a középső, melyik a legkisebb.

    Hát nagy zsivaj volt a királyi udvaron.

    A király szakácsnéja szeretője volt Toldinak, azon a szelelőlikon étette.

    Amikor a zsivaj volt, akkor is vitte az ebédet Toldinak.

    Toldi azt kérdi:

    - Kedvesem, micsoda zsivaj van a királyi udvaron?

    - Hát – azt mondja – nagy zsivaj van: a basa felküldött három csikót, hogy írják le, melyik a legöregebb, melyik a közbelső, melyik a legkisebb. És erre nincs, aki választ tudjon adni.

    - No – azt mondja Toldi –, mondd meg nekik, hogy öntsenek ki egy határ búzát, egy határ rozsot, egy határ zabot. A legidősebb elhajtja a másik kettőt a búzától, a középső elhajtja a legkisebbet a rozstól. Csak úgy mondd, mintha álmodtad volna.

    A szakácsné elment tőle.

    Ebéd után a király elé állott.

    - Uram királyom, én is szólanék, ha szóval nem vétenék.

    - Lehet mindenkinek szólni, ki tudja, ki találja el, hogy ez hogy van.

    - Mikor megebédeltünk, ledőltem pihenni. Elmondom, hogy mit álmodtam: öntsenek ki egy határ búzát, egy határ rozsot, egy határ zabot. A legidősebb elhajtja a másik kettőt a búzától, a középső elhajtja a legkisebbet a rozstól, mintha ezt álmodtam volna.

    Ez jó lett, ez bevágott jól.

    Akkor küldött a török basa egy pálcát, hogy azt írják meg, hogy annak a pálcának melyik fele a könnyebb, melyik fele a nehezebb.

    Mérték, de hiába, nem volt ember, aki meg tudta volna mérni, hogy melyik fele nehezebb.

    Megint nagy zaj lett a királyi udvaron.

    Viszi a szakácsné Toldinak az ebédet.

    - Kedvesem, micsoda zaj van már megint a királyi udvarban?

    A szakácsné elmondja.

    - No – azt mondja Toldi –, mondd meg nekik, hogy merjenek egy nagy kád vizet, abba dugják bele a pálcát. Majd a nehezebb fele leül, a könnyebb fönn marad.

    A szakácsné megint kiment.

    - Uram királyom, én is szólanék, ha szóval nem vétenék.

    - Lehet mindenkinek szólni, minden tanácsot elfogadunk.

    A szakácsné elmondta, hogy mit álmodott: megtették, amit mondott, ez is jóvá lett.

    Akkor azt írta a basa Mátyásnak, hogy Magyarországról küldje el neki a legelső muzsikust vagy pedig a testéből két font húst.

    Mátyás gondolkozott: ha a testéből két font húst, akkor is elfogy az élete; ha elmegy a basához, akkor is – mert Mátyás volt Magyarországon a legjobb muzsikus.

    Akkor kiment Toldihoz, mert már minden reménye elveszett.

    - Toldi, élsz-e még, vagy meghaltál?

    - Élek ám, de csak kicsit!

    A király kőműveseket hívatott, és megparancsolta, hogy úgy kiszedjék Toldit, hogy arra egy homokszem se szállhasson.

    Hát ki is szedték a kőművesek.

    Akkor Mátyás hívatta Toldit, göbölt, hízott ökröt vágatott neki, és egy nagy hordó bort is csapra üttetett, hogy egyék-igyék.

    Toldi csak a levét ette az ételnek.

    Mátyás ezen elgondolkozott. Azt mondta neki:

    - Toldi, a húsát is edd meg, ne csak a levét!

    Akkor Toldi egy tányér levest rálottyantott a falra. A zsíros lé mind odaragadt. Azt kérdi:

    - Látod?

    - Látom.

    Akkor fogott egy húst, hozzávágta a falhoz, azt meg leesett. Azt kérdi:

    - Látod?

    - Látom. Jól van, tégy, ahogy akarsz.

    Mikor már elég erősnek érezte magát Toldi, szólt Mátyás királynak.

    - Na – azt mondja Mátyás király –, gyere ki az istállóba, válaszd ki a legjobb paripát.

    Elmentek az istállóba, válogatta a lovakat. A legjobb paripáknak megfogta a farkát, megrántotta, mind s…re ültek.

    - No – azt mondja Toldi –, Matyi, hol van az én szürkém?

    - Hát valahol a ganéjdombon bajlódik.

    Azt mondja erre Toldi:

    - Hozasd be, étesd ki!

    Behozatta, kiétette.

    - No – azt mondja – gyere, válassz fegyvert!

    Kimentek a fegyverraktárba.

    Hüvelykujjára fogta Toldi a fegyvereket, ropogtak széjjel, mint a zsurmolt csutak.

    - Az én fegyverem hol van?

    - Jaj, jaj – mondja Mátyás –, te, a tyúkok ülnek rajta valahol!

    - Hozasd be, tisztíttasd ki!

    Mikor ez is megkészült, azt mondja Mátyás:

    - Na, Toldi, most elmegyünk Törökországba!

    Hát elmentek Törökországba.

    Bejelentkeztek a török basához, de nem jelent meg, csak Mátyás.

    - No – azt mondja –, megjöttem a hívásodra.

    - No, jól van.

    Készítettek neki drága ételeket.

    Evett-ivott Matyi, de nem édesen.

    A basa azt mondta neki:

    - No, most átkozd meg Magyarországot!

    Verje meg az Isten Magyarországot Szent György napi harmattal, pünkösdi záporral… – Ami még a mai napig is bevált.

    Mikor ez elmúlt, azt kérdi a basa:

    - No, milyen halállal akarsz kimúlni ebből a világból?

    Azt mondja erre Mátyás:

    - Nem bánom, akármilyennel is végzel ki, de huszonnégy órai siralmas életet hagyj még élnem.

    Ezt megadta a basa úgy, hogy vaskoporsóba záratta, kivitette valami kamrába.

    Izzadt Mátyás a koporsóban, hogy Toldi megbosszulja rajta a kő közé rakatását!

    De azért éjféltájban megjelent Toldi, s megkérdezte tőle:

    - Matyi, élsz-e még?

    - Élek, de csak egy kicsit.

    Akkor odament, a vaskoporsót fölszakította – Mátyás kiszabadult.

    Mindjárt kimentek abból a kamrából, odamentek a török basa ajtajához a szürkével. Megfogták az ágyat, amelyben a török basa feleségestül feküdt, és kivitték a szürke hátára.

    Akkor azt kérdezte Toldi:

    - Matyi, úgy menjük, mint a szél, vagy úgy, mint a gondolat?

    De hát Mátyás király akkor Toldit érezte úrnak, azért azt mondta:

    - Nem bánom, ahogy te akarod.

    Hát akkor úgy mentek, hogy mire megvilágosodott Törökországból Budavárában voltak, ott pihentek, ott nyugodtak.

    Hát mikor Magyarországon kukorékoltak a kakasok, a basának a felesége fölébredt. Azt mondja:

    - Fiam, kelj föl, mert jól van! Mi – azt mondja – Magyarországon vagyunk, magyarországi kakasszót hallok!

    Azt mondja neki a basa:

    - Hallgass, hadd nyugodjam!

    Megint nyugodtak, az asszony is hallgatott.

    Megint szóltak a kakasok.

    - Jaj, fiam, nem jól van, nem jó helyen vagyunk! Magyarországi kakasszót hallok!

    A basa megint csak azt felelte:

    - Hagyj már pihenni!

    De harmadszor megint kukorékoltak a kakasok. Ekkor már a basa is felébredt, ez is megértette, hogy magyarországi kakasok szavát hallja. Azt mondja a feleségének:

    - Most már veszélyben vagyunk!

    Mikor megreggeledett, bement hozzájuk Mátyás.

    - No – azt mondja –, basa, hogy érzed magad?

    Hát az meg azt felelte, hogy bizony nem jól.

    - No várjatok, mindjárt meglesz a reggeli!

    Csináltatott neki.

    - Nézd, itt van a feketekávé!

    Megvendégelte a basát.

    Mikor jóllaktak, akkor megkérdezte a basától, hogy milyen halállal szeretne kimúlni a világból.

    Azt mondja a basa:

    - Nem bánom, akárhogy pusztítasz el, csak te is légy kegyelmes, hogy bár egy-huszonnégy óráig siralomházat tölthessek!

    Mátyás megadta neki.

    De a basáért nem mentek az ördögök se!

    Hát akkor így könyörgött:

    - Mátyás, ne pusztíts el a világról; amíg a magyar magyar lesz, amíg a török török lesz, a török mindig, a végső halálig egy pénzt fizet a magyarnak!

    Azt beszéli a világ, hogy ezt az egy pénzt most is fizeti ám a török, de nincs aki fölvegye. Így aztán a társzekerekre rakják, majd a világ végén elhozzuk!

szozattv


szozat a tiszta hang Edelsheim Gyimesi Laci könyvbem SajóPlakát 1 bevonulás szentmihálynap napéjnapfor Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf